Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - ORDÓDY KATALIN: Lázadók (Regényrészlet)

— Hát éppen nem lesz könnyű, de nehezebb dolgokkal is szembenéztünk már. Majd megpróbáljuk.

Király eltette a pénzt és a füzetet, gondosan eligazította a zárólapot, aztán a páncélszekrény egyik polcáról leemelt egy üveget és négy kis poharat.

— Az előbbieken kívül ez minden kincs, amit őrzök benne — intett a kassza felé.

— Az ám, — okoskodott Jani — azért is jó ez a kis itóka, mert ha valaki meglepne, csak kedélyes poharazgatókat látna.

— Ne fesd a falra az ördögöt, Jani — intette bátyja. — Különben sem szabad ok nélkül ilyen gondolatokkal foglalkozni. Idegesítő.

— Mégis mond Jani valamit. Szívesen kínállak benneteket, de bevallom, magam is forgattam a fejemben hasonló gondolatokat. Ugyanis van még egy közölni valóm.

Most már feszült kíváncsisággal várták, mit fog mondani Király, aki Janira pillantott.

— Te ismered a legjobban azt a fiút, aki ma velünk volt, ugye? Hogy is hívják ?

— Kerényi. *

Janiban megakadt a szó, nyelt egy hangosat, fogalma sem volt, hová akar Király kilyukadni.

— Milyen fiúnak ismered?

— Milyennek? Hát... — kapta vissza a hangját Jani — azt éppen nem állíthatom, hogy jól ismerem. Kallóéknak valami rokona lehet. Tudod, ahol instruktor vagyok.

— Kallóék milyen emberek?

— Hm, rendesen fizetnek. Legtöbbször kapok valami jó uzsonnát, ritkábban pedig egy-egy jó szót is, olyat, amit finom úri emberek az alsóbb osztályok jóravaló, derék fiainak vagy hűséges ebeiknek vetnek néhanapján. Ismeritek ezt a típust. Még nem a legrosszabbak közül valók.

— Hogyan barátkoztál össze ezzel a fiúval?

— Mondom, nem volt barátkozás, ő erőszakoskodott a Szűts Anna szereplésével.

— Még én sem tudtam lerázni, — erősítette Zsiga. — Furcsa volt nekem az a nagy buzgalom. Ma sem tudom egész biztosan, hogy mit gondoljak felőle. Éppen ezért egészen visszautasítani sem mertem.

— Azt hiszem, fölösleges gyanakodni, és bár Viki eljárását én sem tudom egészen megmagyarázni, semmi rosszhiszeműséget nem látok benne. Jómódú fiú, él mint a hal a vízben, úgy látszik, ilyen passziói vannak. Vagy egyszerűen karácsonyt akart csinálni nekünk.

— Ezek tudtukon kívül asszisztáltak nekünk. — Zsiga felnevetett.

Mosolyogva ízlelték meg a barack illatú italt. Györke szakértelemmel forgatta

szájában, ízlelgette a pálinkát, lehajtotta hirtelen, végül elismerően csettintett. A másik pillanatban megfeledkezett az italról, poharát elgondolkodva tette az asztalra.

— Óbudáról jövet egész idő alatt vele beszélgettem. Elég tapasztalt ember vagyok s valamicske emberismeretem is van. Körülszimatoltam a fiút. Ugyan valami birtokos csemete, de osztályának jellemző vonásai még nem fejlődtek ki benne. Kicsit nem törődöm, kicsit elkapatott, s meglehetősen naivan néz a világba. A mi gyerekeink már tizenöt éves korukban többet vesznek észre és helye