Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - ORDÓDY KATALIN: Lázadók (Regényrészlet)

Ezt a fiókot nyitotta ki most dr. Király. Csillogó drágakövek helyett egyszerű feketefedelű füzetet emelt ki belőle, aztán egy dobozkát, amelyben pénz volt. Nem csengő Napóleonok, csak gyűrött papírbankók, mégis egész tekintélyes összegecskére rúgott. Az ügyvéd mégsem volt elégedett.

— Háromezerkétszáznyolvan pengő az egész. Hát ez nem sok.

Györke elővette belső zsebéből a pénztárcát és az egyik rekesz tartalmát az asztalra tette a többi mellé.

— Itt van. Tíz-ötvenhat. Elég szép pénz. Eddig ez a legtöbb. Ez már tiszta. Nem panaszkodhatunk.

Kozák Zsigának más volt a véleménye.

— Az igaz, de annyi tömérdek nép gyűlt ma össze, hogy még több pénzre számítottam.

— Sok gyerek nyüzsgött ott — tette hozzá Jani — ezekért nem fizettek, meg ne feledd el, hogy ebben a háborús drágaságban senki sincs bőviben a pénznek, különösen a magunkfajták.

Király gyorsan külön rakta a százasokat, tízeseket, a többi pénzt is osztályozta és még egyszer gyorsan átszámolta az egészet.

— Egész pontosan: négyezerháromszázharminchat pengő és ötven fillér. Azt is be kell jelentenem, hogy ezt a pénzt most nekem kötelességem eljuttatni rendeltetési helyére, mert Szarvas elvtárs gyanakszik, hogy figyelik őt.

Ejha! Zsiga összehúzta szemöldökét, Jani a szájába harapott, Györke pedig rövid sziszegő hanggal reagált.

— Azt persze sosem tudhatjuk biztosan — folytatta az ügyvéd — hogy engem, téged, vagy akármelyikünket nem figyelnek-e. Különösen most kell vigyáznunk, mert mihelyt a fronton a legkisebb balsiker mutatkozik, még jobban megszorul a hurok a nyakunk körül. Az irodából különben feltűnés nélkül szétküldhetem a pénzt, Tessék Lajos — tolta a füzetet Györke elé — ellenőrizd, esetleg javasolj változtatásokat.

A könyvecske első oldalán V és S betű állott. Györke gondosan á tnézte a szöveget.

— Azt hiszem, minden maradhat így. Igaz, marad még pár száz pengőnk, dehát egy kis tartalék nem árt.

— Szeretnék valamit mondani.

Mindnyájan Zsiga felé fordultak.

— Nálunk a Textilben elküldték a csomagolókat. Négynek nem is tudtak helyet adni a gyárban, vagy nem fogadták el az új beosztást, nem tudom, hogy történt, csak annyit, hogy elmentek. A többieket szétrakták, ki ide, ki oda került. A húgom épp beteg volt, hát nem sokat teketóriáztak vele, a távolléte alatt felmondtak. Apám beszélt a mesterrel, aki meg is ígérte, hogy Margitnak kerít helyet. No, de nem ez az érdekes. Huszonöt nő helyett most tizenkét munkaszolgálatos dolgozik. Erőltetett ütemben persze, szigorú ellenőrzés alatt. Hogy honnan jöttek, még nem tudjuk, csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy félig - meddig betegállományban vannak, azért kaptak ilyen könnyű munkát. Ami a munkát illeti, valóban nem túl megerőltető egészséges embereknek és normális ütemben, a szokásos napi munkaidőn belül. De —

— Értem mit akarsz, — bólintott Györke. — Nézz körül, mit lehet tenni, és minden támogatást megadunk, amire csak képesek vagyunk.

— Szerezd meg az adataikat, Zsiga — szólt Király. — Jó lenne tudnunk, kik azok a szerencsétlenek. Ha már ilyen ember-közeibe hozzák őket, mégis csak könnyebb velük érintkezni.