Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - ORDÓDY KATALIN: Lázadók (Regényrészlet)

Lajcsi, nem jössz? — szólt oda Györkéhez. — Szükségünk van rád, mert nálad lapul a dohány.

Viktor azon tűnődött, hogy Király meghívása vajon rá is vonatkozik-e. VHágos, hogy Zsiga Györkéhez intézett szavaival azt hozta tudomására, hogy rá nincs szükség. Tulajdonképpen mi köze ezekhez az emberekhez? Anna szereplése lezajlott; a gyerek meghalt, vége a komaságnak. De Zsiga viselkedése hatá- tározottan bosszantó. Györke mennyivel kellemesebb ember. Györke „elvtárs“, ahogy Margit elszólta magát. Jobban megnyertem a rokonszenvét — állapította meg — mint ennek a fiatal, pökhendi és morózus Zsigának, aki mindjárt nekem szegezi tüskéit, ha meglát. Györke értelmes és higgadt. Jól észrevette szeme csillanását, amikor arról beszélt neki, hogyan éltek Csehszlovákiában még München előtt. Említést tett barátjáról is, aki sarlós volt. Györke ugyan hallott valamit a sarlósokról, de a mozgalom egészével nem volt tisztában. Sajnos, értékes felvilágosításokat ő sem tudott neki nyújtani, hiszen csak barátján keresztül ismerte őket. Hogy kommunista szervezet volt-e? Nem, ezt nem állíthatja, de balodali gondolkodású fiatalokból állt. Illetve, ha jól visszaemlékszik, eleinte nem is így volt. Rostás Palitól tudja, hogy a gombaszögi cserkésztáborban lelkes fiatalok alapították meg a mozgalmat. A cserkészekre pedig igazán nem lehet ráfogni, hogy baloldaliak voltak.

Szívesen beszélt volna még Gyürkével, mert újnak és elég izgalmasnak találta ezt a fajta embert és az egész társaságot. Györke legalább beszélt vele, ha talán nem is egészen nyíltan Ami természetes is. Dehát Király lakása elé érkeztek és most úgy látszik, elválnak útjaik, mert sorra elköszönnek tőle, a meghívás tehát rá nem vonatkozott. Amíg csak haza nem ért, a délután epizódjait eleve- nítgette fel. Annának holnap gratulálok majd, egy csokor virág kíséretében — határozta el, aztán újra a vendéglő kertjét, Janit, Margitot, Zsigát és Györkét látta maga előtt. Csodálkozott rajta, hogy ez az ember nem lelekesedett túlságosan az ő republikabeü demokráciájukért. Azt mondta, hogy a bilincs, csak bilincs. Ez a kifejezés mintha túl erős lenne. Csak nem tartja ideálisnak az olyan szabadságot, amely teljes kötetlenséget, káoszt, anarchiát jelent? Nem tudta megítélni, mondott-e Györke olyasmit, aminek alapján komolyan ártani lehetne neki, de feltételezte, hogy volt annyira óvatos s vigyázott, hogy ne sodorja magát könnyelműen veszélybe. Őszinteségével mégis félreérthetetlen jelét adta annak, hogy becsületes embernek tartja.

Ha Viktornak eszébe jut, hogy elemezze, milyen érzést váltott ez ki belőle, rájön, hogy leginkább talán a büszkeséghez, de legalább is az elégedettséghez hasonló.

* * *

Doktor Király lakása két szobából állt, amelyek hivatva voltak arra, hogy az ügyvédi irodát és a magánlakást is egyaránt magukba foglalják. Nőtlen ember lévén ez aránylag könnyen megoldható volt. A parányi előszobából nyílott az alig valamivel nagyobb iroda — itt ültek most az ügyvéd vendégei. Dr. Király kinyitotta a kasszát, amelyhez egy kivándorolt kollégától jutott csaknem ingyen. Olcsósága mellett az az előnye is megvolt, hogy hozzáértő kezek a vastag acélfalak közé titkos fiókot rejtettek, amelyet árgus szemek sem fedezhettek fel. Az esetleges betörő elől is rejtve maradt volna a tartalma. Pedig könnyűszerrel lehetett hozzáférni. Ebben a fiókban a régi gazda néhány csinos brilliánst és tiszteletreméltó számú Napóleont őrzött, amely emigrációjában évekre biztosította neki a tejbe aprítani valót.