Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - JÁN TURAN: A város, IVAN MOJÍK: Tavaszi szerelem dal, MILAN RÚFUS: Szerelmi vallomás (Versek, fordította Kulcsár Tibor)

Milan r o f u s Szerelmi vallomás

Anyám,

mint búzaszem a kalászok bronz tengerében, csendes szőkehajú lányok között különös utakra járt.

Mezítláb, szégyenlősen állt a patrícius kapu előtt a zugban.

S üdvözlégy Mária helyett éhes szája

egy szelíd kérés penészes kérgét majszolta szüntelen

E kérés az emlék tőr-hegyével szívemet ma is sebzi, bántja.

Kérem, nagysága ...

Kérem, nagyságos asszony vegyen ... Kérem nagysága ...

Vadul habzott az évek árja.

Az apám álmodozott gyakran.

Fehér iskolákról merengett, és vonatokról, mint a gyerek.

És a kőműves barakban Almából keltegették a tetvek keményen, kíméletlenül.

És így az apám minden reggel, kinyitva harmatos szemét,

— szertefoszlott száz merész terve — álmait párnák közé rejtve a napok torkába szaladt.

Életet oltó kínnal, lázzal, proletár vászonruhában rakta a téglafalat.

Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél.

S apám nyomorult véréből

vétetve itt állok én.

Régmúlt évek fátylán keresztül elnézek nehéz útja felett.

S érzelmekből kovácsolt hanggal, acél - szilárd plebejus daccal vallom szerelmemet.

Családok gőgös kiváltsága előtt, felhőkarcolók rideg arcába, értelmetlen csillogástól üres, rongyos ócska telkekbe kiáltom:

Szeretem!

Szeretem az elnyűtt, kemény apákat, s az apró anyák csupasz lábait a kapu előtt a zugban, hol sápadt kéréssel álltak az úri kények színe előtt.

Szeretem!

«

Szeretem a vászonruhás, szürke kőművesek gyűrött, barázdás homlokát, akik a karcsú állványokon süket köveket rakosgattak, s akik oly nehezen fizettek az életért!

Ujjaim között morzsolódik az idő, mint a dohánylevél.

Űj hajtásokat termett a nyomorult apai vér.

Esztendők fátylán át elnézek keserves útjuk felett.

Könnyes szemmel e megtört, fáradt, fehérhajó., kemény apáknak vallom szerelmemet.

Kulcsár Tibor fordításai