Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - JÁN TURAN: A város, IVAN MOJÍK: Tavaszi szerelem dal, MILAN RÚFUS: Szerelmi vallomás (Versek, fordította Kulcsár Tibor)
A szerelemnek nem kell takaró, és nem kell tető a feje fölé, amikor buzgó vágyában remeg. De kell abban a pillanatban, amikor először megmozdul a kicsi az anya szíve alatt, és százszor kell azután, amikor szívszaggatón felsír s megszületése tiszteletére pelenka-lobogókat suhogtat a szél. A földre bukott le a nap s oly véres, mint az a legény, aki egy hónappal ezelőtt megölte itt magát. A terhes asszony nehézkesen feláll s az ötödik emelet vak ablakában felejti a szemét. Ivan mojik Tavaszi szerelmi dal S ÉN VAGYOK FAUN - hüs erdei kutacskák harmatát iszom, s tölgyesek mélyén szunnyadó patakok, erek vizét. Csupa báj és kacaj vagyok, zöldszínű s tiszta a szemem, búgó vadgalambhangommal hívom a leányokat. Amikor mámorittasan bolyongnak az erdő ölén, megfogom tüzes mellüket, friss ajkuk mézét iszom. Megfúvom varázsfuvolám, ébresztem vele a tavaszt, leheleteintől — mint ódon méhkaptár — zúgnak a fák ... És én vagyok a kis veréb, a vén bérház mögött lakom és hallom, hogy valaki hív: Ébredj fel! Itt a tavasz! Álmomból kelteget a nap, bombázógép száll: a dongó, dörzsölgetik a kis legyek áttetsző szárnyaikat. Szirmok hullnak a kertekben — ah, utat jelez valaki — valaki engem hív... Mit mond? „Ébredj fel! Itt a tavasz!“ Milyen is lehet a tavasz? A szeme, arca és szája? És hogyan beszélhet vajon? Ébredj fel! Itt a tavasz! A fészkek széléről lesem: ott lenn szerelmesek mennek ... lépésük érzéki... lassú ... Itt van hát! Ez a tavasz! Repülj le hozzá, kis csupasz! Próbáld meg — hogy ízlik vajon - tenyerén megmelegít majd valaki — itt a tavasz! Leszálltam — és ahogy mentek, mindketten reámtapostak — egymás szemébe néztek épp gyöngéden, szerelmesen ...
