Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - JÁN TURAN: A város, IVAN MOJÍK: Tavaszi szerelem dal, MILAN RÚFUS: Szerelmi vallomás (Versek, fordította Kulcsár Tibor)

Tôámni Lzlűiuík kôlJÄ

J

ÁN TURAN A város

Nyári hőségek idején, mikor hosszúak a napok

s az asszonyoknak, akik alig várják nehéz órájukat,

úgy tűnik, hogy megállt az idő,

hogy a kicsi már sohasem születik meg,

az idő mégis versenyzőként szálad

s minden perccel

közelebb vannak a gyermekek az anyák ölében az élethez s a halálhoz közelebb az anyák.

Ilyenkor a kis parkban

egy új építkezés hangyabolya előtt egy terhes fiatalasszony üldögél.

Nem érdekli őt a kíváncsiskodók serege az utcasarkon, akiket egy megcsalt szerető öngyilkosságának híre mágneses erőként vonz oda,

ugyanúgy, ahogy nem érdekli a fehér kőműveseket magasan a város fölött.

Fejük felett riadtan röpködő,

kóbor galambok csapkodnak szárnyaikkal,

valaki matracra mért ütéssel lőtte ki őket az ég felé.

Az első emelet teraszáról mintha nehéz gépfegyver kattogna.

Fürdőruhás nő kezében suhog a poroló.

Bronzszínű testén s szép karcsú combján

megakad a járókelők szeme, mint az éjjeli fényreklámon.

Léptük lelassudik,

s villamos remegés fut át a vérükön.

De a matracra mért ütések pofonok, amelyeket a hatalmát jól ismerő nő kihívó büszkesége osztogat.

De talán épp ezt a nőt

fekteti majd az éj hűvös ölén a puha fűbe a kedves

a harcban, amelyben a nő

rendszerint édesen, önként megadja magát.