Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - VERES JÁNOS: Négy vers
Olyan, mint sírkő-árny, mit néma fény tart össze, mint a csalódottság barna emlék-cölöpje; szeme kérése előtt az ég süket, arcán szikrázó vésők próbálják élüket. János erős volt s nagy, mint a topolya, Miskolcon, a bombázáskor negyvennégyben a jöld törte virággá a fedezékben. Ül az eperfa alatt, mert a lába fáj, szivében fekete angyal muzsikál, könnye nem jön, a könnye rég kiapadt, fején szellő kapkodja az ezüst hajszálakat. Laci kilőtt ágyun ülve, kék ujjal Voronyezs mellől irt utoljára, s elveszett, mint éjjel a kenyérzsákja. 388 Lörincz Gyula rajza VERES JÁNOS
/
