Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)
WOLFF (hangja jelcsattan): Magához beszélek, nem hallja? . .. Hogy hívják? BÁLINT (nem jelel). WOLFF: Hozasson tolmácsot, Kaiser! KAISER: Felesleges, százados úr... Kitűnően ért németül. WOLFF: Akkor mit alakoskodik ... Ne tegye nehezebbé a dolgát, ember! Tudhatná, kiszedünk magából mindent... Mi a neve ? BÁLINT: Mihalik. KAJSER: Hazudik. Bálint a neve és nem pallér, ahogy nekem mesélte. Vasesztergályos ... a partizánok embere. WOLFF (egy mozdulattal elhallgattatja a túlbuzgó őrmestert): Hallotta, mindent tudunk... Hiába ravaszkodik ... Most szépen elmondja, hol találjuk Losakov kapitányt, azt az orosz kutyát. .. Meg a kovácslegényt a bandájával. BÁLINT: Nem ismerem Losakov kapitányt. .. Most hallom először a nevét. Sohasem láttam. WOLFF: Ne adja az ártatlant!. . . Figyelmeztetem, nem vagyok erőszakos ember ... Utálom a vallatást... Az egész háborút utálom. Na, mindegy, nem tartozik magára. (Felveszi az asztalra dobott okmányok egyikét.) Maga tehát pallér és Mihalik a neve. Negyvenhat esztendős és evangélikus .. . Fenntartja ezt a hazugságot? BÁLINT: Az adatok nem hamisak, százados úr. WOLFF: Nem, egész biztosan nem. (Gúnyosan.) Csak az a Mihalik régen a temetőben fekszik valahol. Az adatokkal nincs is baj, csak a fényképet cserélték ki... Igaz ? BÁLINT: Ellenőrizhet mindent. WOLF: Hol?... Eperjesen?... Ne tartson olyan ostobának... Mit keres itt a hegyekben? BÁLINT: A lakásom bombát kapott. KAISER: Hazudik! WOLFF: Utoljára figyelmeztetem, hagyja az alakoskodást... Nem szeretnék erőszakot alkalmazni. BÁLINT: Valakivel összetévesztenek. KAISER (odahajol a századoshoz; halkan súg valamit). WOLFF (elégedetten bólint): Tudhatná, az információink igen pontosak. . . Vannak megbízható embereink itt is... Nem mindenki kergült meg, mint maguk... Vannak igazi hazafiak is... Beszél végre?! BÁLINT: Nincs mit mondanom. WOLFF: A bizalmi emberük... Tehát tudnia kell, mennyien vannak? Kaiser őrmester úr nemrég ötvenezer koronát kínált magának az én nevemben... Én az ajánlatot nem vonom vissza... Ha észre tér, beszélhetünk más jutalomról is. Nos, hol találjuk a vezetőket?... Honnan kapják a segélyt... lőszert... élelmet ? BÁLINT: Miért kérdi tőlem? A megbízható embereit faggassa! WOLFF: Elég!... Ha tovább szemtelenkedik, másokra bízom a vallatást. BÁLINT: Megteheti, amivel fenyeget. Én mást nem mondhatok. (Leszegi fejét.) WOLFF: Furcsa ember maga... Azt hiszi, ezzel a hallgatással segít magán ... a világon... Ördögöt!... A világ sorsa nem a maga életén múlik. BÁLINT: Tudom, százados úr. WOLFF: A világ sorsát mi intézzük ... Olyan konok emberek javára is, mint maga ... Miért hallgat? ... Nem érti, az életéről van szó!