Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)

BÁLINT: Hiába faggat... Nem tudok semmit!

WOLRR: Rendben van ... Látom, fáradt.. . Reggel folytatjuk a diskurzust... Figyelmeztetem, nem leszünk ilyen barátságosak ... Gondolja meg ... van még egy éjszakája!

TANÍTÓNŐ (belép. Arca most komoly, elszánt.)

WOLFF (türelmetlenül): Mit akar, madame?

TANÍTÓNŐ: Odaég a vacsorájuk.

WOLFF (az órájára néz): Mindjárt ehetünk.

TANÍTÓNŐ (Bálintra pillant): Adhatok egy csésze teát az úrnak is?

WOLFF: Maga minden nyomorult partizánt etetne ... No, nem vagyunk emberevők. Akár meg is vacsoráztathatja. (Kaiserhez.) Holnap hétkor kezdjük. (Hanshoz.) Te meg vigyázz!... Itt ne fecsegjenek... Érted?... Egy szót sem!

HANS: Igenis, százados úr!

WOLFF (el. Hadnagy és Kaiser követik. Az őrmester a pitvaron át elhagyja a lakást. — Kisvártatva a kivilágosodó szobába belép a százados a hadnagy- gyal. Wolff a rádióhoz lép. Beethoven Eroica szimfóniájának első tétele árad): Szereted Beethovent?HADNAGY: Szereti a nyavalya! Unom, nagyon unom! (A szoba elsötétedik.)

TANÍTÓNŐ (ezalatt egy fatálcára tányérokat és evőeszközöket rakott. Egy tálba beönti a felmelegített ételt. Bemegy az újra kivilágosodó lakószobába. Ahogy megteríti az asztalt, hátul újra kialszik a fény. A rádiózene elhall- gat.)

HANS (egy padkán ül, szemben Bálinttal. Ölében fegyvere. A szoba felé figyel, majd halkan megszólal): Miért nem beszélt?

BÁLINT (meglepetve felpillant; nem felel).

HANS: Holnap nagyon megkínozzák ... aztán, én tudom ...

BÁLINT: A kín csak egy ideig fáj... Aztán azon is túl van az ember.

HANS: De meghalni... szörnyű.

BÁLINT: Annak nem, aki tudja, hogy itt elvégzett valamit... Becsületesen, ahogy kellett.

HANS: A múltkor elfogtak egy gyereket és ...

BÁLINT: Megölték?

HANS: Tarkón lőtte. De előbb a meztelen talpát égette... a cigarettájával.

BÁLINT: Miért mondja ezt nekem?

HANS: Jobb volna, ha bevallana mindent.

BÁLINT: A gyerek beszélt?

HANS: Nem... De ő az apja miatt hallgatott.

BÁLINT: Én meg a gyerek miatt. Nem szabad életet nyerni •*- mások élete árán!

HANS: Én... én mégsem tudnék hallgatni.

BÁLINT (melegen nézi a legényt): Talán igen... ha az én helyemben volnál.

TANÍTÓNŐ (belép): Maga is kap egy csésze teát, Hans.

HANS: Köszönöm... De ne tessék velünk beszélni... Parancsom van.

TANÍTÓNŐ: Hallottam... De magával szabad. (Teát ad neki. Aztán kenyeret szel és egy karéjt a teával együtt Bálint elé tesz az asztalra.)

BÁLINT: Köszönöm! (Csak a teát issza, a kenyérhez nem nyúl.)

TANÍTÓNŐ (Hanshoz, de közben Bálintot nézi): Holnap jó idő lesz ... A fagy enyhül.

HANS: Aligha . . . vagy a rádió jelentette?