Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)
szűk... Éjszaka légiriadó volt. Másnap reggel hiába kerestem a boltot. Az egész ház eltűnt. Egy lyuk maradt a helyén szörnyű sok téglával és ka- cattal... Színházba se mehettem. A sok rom úgy ásít a sötétben, hogy az emberben megdermed a vér. HADNAGY: Fontos, hogy a gyárak épségben maradnak és elég lőszert kapunk... De ezek az ostoba angolok végre észbe kaphatnának! WOLFF: Amerikai négerek a bombázók . . . Barbárok! HADNAGY: Egyre megy! WOLFF: Tegnap a parancsnokságon beszéltem Müller ezredessel. Nem volt éppen a legvidámabb, amit mondott. A hadihelyzet romlik. HADNAGY: Itt? WOLFF: Mindenütt. HADNAGY: Lehetetlen! WOLFF: A legnagyobb baj ott van, hogy azok a hülyék Gelsenkirchenben vagy Penemündében elpazarolják a drága időt... Én odacsapnék: gyerünk már azokkal az új fegyverekkel! HADNAGY: Talán nem megy olyan könnyen! WOLFF: Fenét!... Ott a baj, hogy mindenki magának akarja a dicsőséget... ahelyett, hogy összedugnák a fejüket és együtt spekulálnák ki azt a bombát. HADNAGY (naivul, szűk agya korlátoltságával): Szárnyas bombánk már van. WOLFF: Olyan kellene, amely egyszerre leradirozna mindent... Egy egész várost ... Még a követ is megolvasztaná... Százezrekbe fojtaná belé a szuszt. Olyat, amely elől nem lehetne a föld alá bújni... Nem kukoricázni, de tabula rasat csinálni, mert különben egy nap arra ébredsz, hogy visznek Szibériába valami ólombányába. HADNAGY: Túlságosan pesszimista vagy, százados úr... Meglásd, a Führer zsenije ... (A pitvarban Kaiser őrmester jelenik meg. Bálintot kiséri. Hans jön mögöttük jegyveresen.) HANS (a kivilágosodó konyhába tereli Bálintot). KAISER (belép a tisztek szobájába): Heil Hitler!... Egy embert fogtunk el, százados úr. WOLFF: Heil. .. ! Miféle embert? KAISER: Veszedelmes gazfickó! (A szoba elsötétedik.) HANS (rászól Bálintra): Ott a tűznél leülhet. BÄLINT (meglepődve néz Hansra): Köszönöm... (Leül.) HANS: Ha bejönnek, tessék azonnal felállni. BÁLINT (gépiesen): Igen ... felállók. (Fejét a falnak támasztja, behunyt szemmel, fázósan ül.) HANS (csöndesen): Megverték? BÁLINT (újra rászegezi szemét Hansra; ezt a hangot nem várta): Nem ... Csak fázom .. A lábam átnedvesedett. Sok a hó. WOLFF (belép a konyhába. A hadnagy és Kaiser követik): Jó fogás volt, Kaiser... Nézzük meg közelebbről! BÁLINT (feláll). KAISER: Itt vannak a papírjai. (Átadja a Bálinttól elszedett okmányokat.) WOLFF: Megvizsgálta őket? KAISER: Hamisak ... egytől egyig. WOLFF (vallatni kezdi Bálintot): Mi a neve? BÁLINT (hallgat).
