Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - BARSI IMRE: Így láttam (Naplótöredék)

Nyomot hangulatunk Véglesnál azonban felengedett. Az első csehszlovák ejtőernyős brigád egységeivel találkoztunk. A nagyszerű fiúk pompásan felszerelve, vidám énekszóval mentek az új védelmi vonalra.

IV. Ismét a hegyekbe!

Október huszonhatodikén délelőtt a pártközpontban Baciiek elvtárs ismertette a helyzetet. — Még ma este kiürítjük Besztercebányát és a hegyekben folytatjuk a harcot, — mondotta a párt főtitkára, majd a különleges küldetéssel megbízott keleti csoportba osztott be tizenötünket.

Nehéz elfeledni azt a bús októberi esős napot. A gyávák és árulók már bátran jártak-keltek az utcákon. Sok képmutató boldogan dobta le álarcát. A hadseregben a fegyelem már felbomlott. Este hétkor hagytuk el a felkelés elárvult fővárosát. Tehergépkocsink lassan haladt előre. Az utcán tanácstalan és kétségbeesett tömeg tolongott. Mindenki menekült, amerre a lába vitte. Alig hagytuk el a várost és olvadtunk bele a menekülők végnélküli áradatába, mint lávafolyam hömpölygött velünk szembe a visszavonuló sorkatonaság sokasága.

— Čertovicánál áttörték a németek a frontot, — terjedt el a hír.

— Ne menjetek tovább, valamennyien fogságba estek, — kiabáltak ránk a visszavonulók.

A zűrzavar, — ha ez egyáltalában lehetséges volt, még nagyobbá vált. Se-, besültek vonszolták magukat, gyerekek és férjüktől elszakadt asszonyok sírtak s jajgattak. A reflektorok és a rögtönzött fáklyák fényénél borzalmas látvány tárult elénk. Az út szélén felborult szekerek és gépkocsik, az úttesten széttaposott élelmiszeres ládák, és bús nyerítéssel egyre-másra tűntek fel a gazdátlanul futkározó lovak ...

A legmegrendítőbb képet mégis a kétségbeesett és tanácstalan, gyalogos menekülők nyújtották. Hová lesznek? Meddig jutnak el? Mikor esnek a hitleri hordák fogságába? És mi vár reájuk...?

Időnként kérdő tekintetek szegeződtek gépkocsinkra.

— A hídnál hagyjátok el az országutat és menjetek Lubietová irányába, — kiáltottuk ilyenkor a tanácstalanoknak. Biztos voltam ugyanis benne, hogy valamennyien hamarább elérjük a lubietovai utat, mint a német felderítők a Garam hídját. Liptóban már tapasztatam, hogy a hitleristák az-első napokban nem hagyják el a fő közlekedési vonalakat, az országutakat és vasutakat, így hát egy-két napi előnyünk van. Ám ez alatt a Jövid idő alatt úgy-ahogy fel kell készülnünk a téli hegyi háborúra. Mert azon a ködös, reménytelen októberi estén lezárult a Szlovák Nemzeti Felkelés első szakasza. És másnap megkezdődött az igazi partizánháború!