Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - EGRI VIKTOR: A tüzet rettegik a farkasok (Drámarészlet)
EGRI VIKTOR A tüzet rettegik a farkasok Hetedik kép A kettéosztott színen a tanítói lakás konyhája és szobája. Este hat óra. Amikor a függöny felmegy, a lakószoba van kivilágítva. WOLFF (százados. Nyúlánk, harmincötéves férfi. Hat éve hordja az egyenruhát, akár Kaiser őrmester. Egy kis asztalka előtt ül és a rádión babrálgat. A londoni adó ismert jelzése hangzik fel, majd a jelentés is németül, de a szöveg érthetetlen, olyan halkan szól a rádió.) HANS (német katona; belép a lassan kivilágosodó konyhába. Ugyanakkor elsötétedik a lakószoba, csak a rádióból szivárgó fény világítja meg a százados arcát. — Hans néhány hasáb tűzifát hoz. Ahogy beljebb jön, fény hull a tűzhely mellett dolgozó tanítónőre). TANÍTÓNŐ (fiatal asszony; arca szomorú és levert; tiszta szeme elfojtott szenvedésről beszél): Köszönöm, Hans! HANS (átfagyott kezét melengeti): Foga van az időnek.. . Hozzak még egy kis fát, fiatalasszony? TANÍTÓNŐ: Ez untig elég holnapig. HANS: Megmelegítem a tiszturak vacsoráját. (A polcról alumíniumédényt hoz.) TANÍTÓNŐ: Hagyja, Hans, majd én elkészítem. Főzök teát is. HANS (szeretne kedveskedni a tanítónőnek, de nem tudja, hogyan kezdje): Megint sírt... Rossz híreket kapott ? TANÍTÓNŐ: Semmilyet!... Maga ezt nem érti, Hans. HÁNS: Miért gondolja? ... Mert ez a mundér van rajtam? ... Nem mindenki. . . apám se ... (Elharapja szavait). TANÍTÓNŐ: Miért nem folytatja?,.. Fél tőlem? HANS: Ugyan! (A lakószoba felé pillant.) Londont hallgatja, ugye? TANÍTÓNŐ: Nem tudom. HANS: Vagy Moszkvát? TANÍTÓNŐ: Nem tudom . . . nem hallottam. HANS: Ha én tenném, talán a falhoz állítanának. TANÍTÓNŐ (ébredő bizalommal): Egyszer azt mondta, kötelességből hallgatja. HANS: Meglátja, hamarosan minden jóra fordul. Hazajön a férje, tavasszal már itthon lesz. TANÍTÓNŐ: Ki tudja, él-e még ... Annyi rémséget hall az ember. HANS: Nem minden igaz. TANÍTÓNŐ: Vigasztalni akar...? A százados úr megígérte, hogy ír a parancsnokságnak. HANS: Megigérte? (Kétely érzik a hangján.) Akkor jó. WOLFF (abbahagyja a rádióhallgatást. Feláll, kimegy a pitvarba, aztán benyit a konyhába): Hogy van, fiatalasszony? TANÍTÓNŐ: Jó estét, százados úr! WOLFF (int a vigyázzban álló Hansnak).
