Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - — EV—: Éjféli mise — Peter Karvaš új drámájának bemutatója

érettsége a legnagyobb erőssége Karvaš müvének. Mindezen túlmenően azonban igen jelentős a dráma igényes művészi megformálása miatt is. A szerző közelmúltunk drámai szakaszáról nem publicisztikai eszközökkel ad dokumentációt, hanem — és ez a döntő és lényeges — egyéni sorsok és emberi konfliktusok ábrázolásává] beszél a történelemről hatásosan és hitelesen.

*

A dráma erős sűrítést, az életanyagnak, a problémáknak erős összemarkolását követeli. Karvaš úgy felel meg ennek a dramaturgiai követelménynek, hogy mindazt a gonoszt és aljast, amit a szlovák kispolgárságnak megmételyezett klerofasiszta rétege a válságos időben valóban elkövetett, a Kubiš család alakjainak jellemébe és egyetlen idegennek, a vendég Brekker hadnagynak, egy fasiszta kivégző osztag parancsnokának fenevad természetébe zsúfolja.

Lidércnyomásosan embertelen és aljas ez a kispolgári család és ami a legszörnyűbb, egyik tagjáról sem állíthatjuk, hogy a szerző eltúlozza, eltorzítja jellemét. Minden alak fájdalmasan és szomorúan hiteles; ismertük őket jól, ilyenek voltak valóban, ahogy Karvaš lemeztelenítve, szinte kizsigerezve elénk állítja őket. Ilyen volt a könyvelőként, kis emberiként kezdő tisztes családapa, a szlovák állam jóvoltából szállítmányozó céget arizáló Valentin Kubiš, akiből ahogy pénzhez jut és jólétbe kerül, kiborul harácsoló természetének minden fertelmessége, cégtársát elárulja és halálát okozza. Ez a tipikus kispolgári patkány a krédóját nem is rejti véka alá; a minden eshetőséggel számoló ember nyugalmával sorolja, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna:

— Ügy tűnik, galambocskáim ... hacsak va’ami bomba nem hull a fejünkre, mindent megúszunk. Marián megment minket a németektől, Paľo a kommunistáktól.

Semmivel sem különb Vilma, a százezrek és milliók pusztulását isteni akaratnak, jogos büntetésnek feltűntető bigott feleség.

Ezt az asszonyt hitbuzgó vakságában, szemforgató ájtatosságában nem döbbenti meg a fasizmus hiénizmusa és mintha csak pillanatokra inogna meg, mikor a könyörtelen métely saját gyermekét megöli. Marián, a család idősebb fia, korlátolt gazember, de ostobasága semmiképpen sem gátolja meg abban, hogy a Hlinka-gárda járási parancsnoka helyettesének tisztjébe ne kerülhessen könyörtelen törtetése és aljas szolgalelkűsége érdeméből. Ez a feketeinges, aranypaszomántos részeges bandita ártatlan gyermeket is gyilkol és amikor a játék végén az apjától kizsarolt ezrekkel menekül fojtóan mellünkre ül a Üdére, hogy álcázva visszajöhetett vagy visszajön és napjainkban is mérgezheti körünkben a levegőt. Nem gyilkos, nem áruló Angela, a lánytestvére, de ő sem állítható a derekak közé; a könnyű élet, a meggazdagodás belőle is kiölt minden csöpp nemeset és emberit. Apja mintájára ő is arizál ,nem veti meg a jó falatokat, szereti a kényelmes életet, a szép ékszereket, és ha kedve, élvezete telik benne, nem riad vissza attól, hogy Brecker hadnaggyal háljon és megcsalja urát. Férjének Pal'onak, a félben maradt ügyvédnek alakja talán a legvisszataszítóbb. Eszesebb a többinél, átlát mindenen, egyszerre két nyeregben ül, gárdatiszt sógorával késhegyig menő harcot folytat ugyan, de szövetségben is van vele, ugyanakkor a partizánok felé is kacsint, a „jövendő“ emberének tartja magát szónökias gőggel ez a nagyihangú karrierista, kommunisták gyűlölője, aki „mit lehessen tudni“ alapon ezt az érzelmét is leplezi, takargatja.

Az első pillanatban soknak tűnik a fertelem így egy családba sűrítve, de a drámai egység, a kompozíció, a mondanivaló ha- tássossága és drámaisága szempontjából egyenes követelmény a negatívumoknak ez a merész összefogása. Karvaš így megteremtette a lehetőségét, hogy úgyszólván egy színen, egy éjszaka történetében leleplezhesse a nemzet tisztessége és becsülete eJen elkövetett árulást. A dráma művészi becsét emeli az a körülmény, hogy a leleplezés szorosan összefügg a Kubiš család legfiatalab tagjának, a nagybetegen haza- vánszorgó partizán Őurkónak sorsával. Ďurkó a hegyekből jön lázasan és űzött vadként a szüleinél keres menedéket, nem tudva azt, hogy szobáját a bűntető alakulat német parancsnoka foglalta el.

A felvetett kérdés fojtóan izgalmas: mi lesz a fiúval, rejtegetik-e vagy kiadják, hiszen rejtegetés esetén, ha rábukkannak a partizánra, kivégzik az egész családot. Az apa első gondolata, kiűzni a beteget az éjszaka fagyába, az anya a rejtegetés mellett van, pénzáldozattal bizonyára megmenthető a gyermekük, Brecker néhány garassal nem vesztegethető meg, de nagy összeget bizonnyal elfogad. Segíthet a pap, a főtisztelendő úr is, akinek az éjszaka folyamán sietve meggyónja fia elbujtatá- sát. Marián csak azért nem árulja el öccsét, mert kellemetlenül érintené, ha kitudódna, hogy partizán van a családban. Paľo hajlandó volna Kubiš vagyonát odaadni és a feleségét is felkínálni Breckernek.