Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - — EV—: Éjféli mise — Peter Karvaš új drámájának bemutatója
Színházi figyelő Ejféli mise Peter Karvaš új drámájának bemutatója Peter Karvaš a szatíra műfajában már bebizonyította kivételes rátermettségét. Legutolsó két prózai kötete, Az ördög nem alszik és Az ördög lólába után a Diplomaták című komédiája nemzetközi méretben is figyelemre méltó sikert jelentett. Leningrádi és hazai bemutatói után szovjet, román, lengyel és keletnémet színpadok tűzték műsorukra ezt a szellemes, korszerű, ízig-vérig mai komédiát. Ha a Diplomaták nagy lépést jelentett előre a neves szlovák író pályáján, legújabb darabjáról, az Éjféli miséről — amelyet most májusban mutatott be rendkívül nagy sikerrel a Hviezdoslav Színház — már itt elöljáróban elmondhatjuk, hogy legjelentősebb színjátéka a szlovák drámaírásnak felszabadulásunk óta és ezért mindenképpen megérdemli, ihogy behatóbban fog- la.kozzunk vele. Az Éjféli mise története 1944 karácsony éjszakáján játszódik, a háború fojtó, villámokkal telített légkörében, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelést a fasizmusnak még ütőképes, eleven túlereje megtörte, de a hegyekben tovább izzott az ellenállás tüze, megfélemlítette a fasizmus farkasait, a Szovjet Hadsereg már mélyen benn járt az országban és sorra nyerték vissza szabadságukat városaink és falvaink. Mint minden nagy fordulat és történeti eseményektől terhes idő, negyvennégy tele is szintvallásra kényszerített. Míg a nemzet legjobbjai törhetetlen bittel vállalták a harcot és számtalan hősi tettükkel tanúsították, hogy csak az a nép érdemli meg szabadságát, amely áldozatot hozni, fegyverrel a kézben ellenállni és küzdeni mer, addig a szlovák kispolgárság körében nem egy magát becsületesnek és ártatlan- nek megjátszó, nyerészkedő önző akadt, aki a megszálló fasiszta hódítók szekerét tolta, és a közönyösök tömege közt nem egy áruló lapult, akinek bűnös üzelmei, gonosz tettei mint szörnyű fekélyek rágták és marták a nemzet egészséges testét. Karvaš esztendőkkel ezelőtt Bástya című drámai művében már vállalta a dicsőítés, a heroizálás munkáját; az elsők közt volt, aki e mű befejező képében emléket állított a Felkelés hőseinek. Ezúttal a lényegesen nehezebb és egyúttal kényesebb feladatot, az árulás könyörtelen leleplezésének hálátlan de mindenképpen fontos és hasznos munkáját vette vállára. Az Éjféli mise mondanivalója egyformán szól a szerző nemzedékéhez és a korosabbakhoz, akiket a dráma merész, szókimondó őszintesége arra int, hogy tartsák emlékezetükben a múlt roppant gazságait, embertelen tetteit, mert a fasizmus farka'sát még csak itt vertük !e és ha lankadna éberségünk, újra ránk törhetnek a Breoker-féle hadnagyok, a legkegyetlenebb parancsokat szemrebbenés nélkül végrehajtó fasiszta vérebek és fenevaddá aljasuk kiszolgálóik, az egykori gárdista parancsnokok, életnek és halálnak korlátlan urai. De talán még nagyobb nyomatékkai szól ez a könyörtelen és igaz leleplezés a legfiatalabbakhoz, akik gyerekfejjel élték át a szlovák történelem legdicsőbb napjait, a Felkelést; olvasmányaikból jól ismerhetik a hősi harcokat és a harcok jelentőségét, ám lényegesen kevesebbet tudnak az érem másik oldaláról, a fekete árulásról, amelyet meg kell ismer- niök azért, mert éppen a múlt helyes meglátása teheti szemükben megbecsültebbé a jelenünket és acélozhatja meg hitüket, hogy ne engedjék visszatérni, feltámadni a múltnak ezt a dicstelen rákfenéjét. Mindebből kiviláglik, hogy Karvaš új drámája forrón aktuális és teljesen korszerű annak ellenére, hogy cselekménye nem a jelenben, hanem másfél évtizeddel ezelőtt játszódik le és így történelmet, tegnapot idéz. Korszerű, mert ezt a múltat nem egy szál fűzi jelenünkhöz és mert — mint fentebb mondottuk — éberségre int. A félreérthetetlenül világos, pártos állás- foglalás, az elvi mondanivaló tökéletes