Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - FIGYELŐ - FÁBRY ZOLTÁN: Rés poetica (Fiatal költőink antológiájáról)

Mit tesz egy igazi élmény! Ez a vers lezárt egész: egy kis élet nagy emberi adaléka, költő-alkotta kiteljesedése, mely jaj- és oh-nélküliségében, pátoszkerülőn kalapálhatja és vésheti sírfelirattá a halálütötte testvérfájdalmat, hogy így aztán teljes élménnyé fokozza az olvasóban.

7.

Gyüre Lajos indító verse (Kiáltás) fülsértőn fitymáló, affektáltan distancíro- zott erőszakoltság:

„Csengő-bongó rímek holt mezején élek fájdalomig finom hangokon beszélnek körülöttem ügyes lantpengető üres bohém rímlegények, kiknek az én dalom iinneprontó ének."

Ezzel aztán teljesen lerontja az utána szembesítőn kijátszott gyökér-realitást, hagyomány-folyamatosságot („tán így dalolt ősöm, pádhoz leláncolt konok gályahajtó“), és küldetésének visszhangját („így értik meg dalom, akikhez beszélek: a végeken élő számos perjenépek“). Gyüre versei szerencsére többet adnak, valóbbat és egyszerűbbet, mint felemásra sikerült beköszöntője. Itt van mindjárt „A kis bojtár“ sírfelirata: „Egyszerű volt sorsa, léte, mezítláb járt, meghűlt s vége. Itt maradt a nyáj, a festék, nem rajzolt több naplementét“. Az elbicsaklott kisbojtár-létből költészet virul, tehát az a többlet, mely talmi nagyságok pénzzel megvett, hatalommal diktált sírfeliratánál igazabbul őrzi a mindennél pótolhatatlanabbat: egy csirájában elfojtott emberpalánta életígéretét:

„Azért is fáj jobban nékem, hogy mostan már ott az égen terelgeti a felhőket, rajzolgatja, festi őket, míg az égi nyájra vigyáz.

Bojtár volt csak, hogy ért e gyász.

De azóta tán odafent hivatalban előrement.

Hacsak a sok bárányfelhő, amit hajt a könnyű szellő, kárba nem ment, mint itt alant.

Keserves az ilyen kaland: szegény bojtár szegődése — rámegyen a törlesztésre.“

Gyüre Lajos a még életünkbe érő múlt keserveit tükrözi a mában: ő a balladára hangolt falu-szociográfus. Balog Józsi „Kondát őrzött — Herskovicsét, puskát fogott — a császáért“. Túri Jánost a sasbehívó esküvőjéről ragadta