Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - FIGYELŐ - FÁBRY ZOLTÁN: Rés poetica (Fiatal költőink antológiájáról)
dolgos köznapot.“ A folytatás e szürke intonálásnak megfelelően kivédhetetlenül ellaposodik: „Ma is várja őket a munka száz gondja-búja száz dolog, ez ad értelmet életünknek, ők így vidámak, boldogok“. A szűkítés és merevítés szinte jólesőn oldódik a „Vándorszínészek“ emlékmelegében. A perbenyiki műkedvelők a János vitézzel kordéznak a Bodrogközön. Az éjszakai utazás csuhajos lendülete felszabadultan árad világgá: „Kedvünk égi mezőkön szárnyalt, nagyon ifjak és vidámak voltunk, hogyha utunkban volt, az égről még a Göncölt is félretoltuk. A dicsőségtől s a jó bortól szilaj lelkűnknek kedve támadt, mi nyitottuk föl szempilláit a forró nyári éjszakának.“ De ez a hang, ez a lendület: kivétel. Kár. így a versek túl-rendesek maradnak: túl-illedelmesek, túl-megesináltak, tűl-szabályosak, túl-szabványosak, elszűkültek: önelégültek. 5. Szaltikov-Scsedrin írja 1863-ban: „Egészen mostanáig az ún. belletrisztikus művek tartalma majdnem kizárólag a nemek egymáshoz való viszonyából állott.“ Ez a helyzet még 1912-ben sem változott lényegesebben. Ooskar Walzel látta — befejezésében kissé részletesebb felöntésben, majdnem szóról szóra ugyanezt olvashatjuk: „Napjaink költészete feltűnően kirívó egyoldalúsággal a nemek egymáshoz való viszonyának boncolgatásában merül ki. Költészet még sohasem forgott ilyen kizárólagossággal a férfi és nő problémája körül.“ A proletkultos esztétikának volt egy perzekúciós korszaka, mely rideg prü- dériával száműzni próbálta a szerelmet a költészetből. E két ellentétes véglet és túlhajtás visszahatásaképp erősödött egyrészt az irodalom társadalomtotalitási igénye és feladata, majd másrészt a szerelmi tematika újabb előtérbe-nyomu- lása. Mindenki szerelmes, mindenki költővé válik. De a szerelmi líra kincsei ritkák. És az igazán nagyok minden mást felülmúló kifejezéssé válnak: olvasd el Szabó Lőricz „Huszonhatodik évét“! Rilke óva int egy fiatal próbálkozót: „Ne írjon szerelmes verseket... ezek a legnehezebbek, mert nagy kiérett erő szükséges ahhoz, hogy sajátosat adjunk ott, ahol nagyszerű hagyományok tömegével jelentkeznek“. Antológiánk 100 versének majdnem a fele szerelmes vers. így is illik fiatalokhoz. De a mai fiatalság szertelen, fegyelmezetlen életmohóságának, lázsodródásának itt alig van nyoma. Ellenkezőleg. A versek: túl-illedelmesek, halkak, rendesek, majdnem azt mondhatnám iskolásak: kívülről belülről pontosak, mértéktartók. Egy kis nyugtalanságot, egy kis szabálytalanságot, kiruccanást kívánunk ezeknek a verseknek: fülledtséget, feszültebb hőfokot, melyből szikra pattan. Többet gyötrődni és kevesebb hangfogót! Több életkavargást, több keresést és merészebb gesztust, tárulkozóbb csodavárást! Több. modernséget és több — fiatalságot! Petrik József verseire lapozok'
