Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - LÁTÓHATÁR - ALBERT MALTZ: Ember születik (novella)
lélegezni, kedves! — Aztán áthajolt Tömhöz, hogy láthassa a köldökzsinórt. — Ezt szépen csinálta, Mister, de ... figyeljen csak rám ... jó. ... minden rendben van! Most szorítsa, kedvesem! Még egy perc és mindenen túl vagyunk. A legközelebbi vajúdásnál a fej fordulni kezdett. És ezzel a csodálatos szülési mozzanattal Tóm bensőjében mintha az öröm éltető erőforrása fakadt volna. Előtűnt a jobbváll, majd a bal, és saját felkiáltását sem hallotta, amikor végre a piciny, érzékeny testecske a karján feküdt s ő ujjai között tartotta a meleg kis tagokat. — Ö, csodálatos, minden nagyszerűen ment! — mondotta a nővér elragadtatással. — Most fogja erősen és lógassa fejjel lefelé, Mister. Először köpnie kell, hogy lélegzethez jusson. Jól van, így helyes! Aztán felhangzott az újszülött kiáltása, az új élet izgett-mozgott és Tóm észre sem vette, hogy maga is sír. — A feleségem — kiáltotta — rendben van? — Miért ne volna rendben? Normális, könnyű szülés volt. Fogja, csavarja csak bele a kis kölyköt, melegen kell tartanunk. A nővér Walthoz fordult, aki még mindig Connie mögött térdelt és nem akarta elhinni, hogy szolgálatai immár fölöslegesek. Kimerültnek látszott. — Hé, Mister, maga ott! Valahol elejtettem egy kendőt meg egy takarót.. . Itt van. Be kell őt takarni. Terítse szét alatta ezt a kendőt! — Jaj, a köldökzsinór! — ijedezett Tóm. — Le kell vágnunk. Hogyan?... — Ne féljen, hoztam magammal mindent, ami kell — szakította félbe kedélyesen a nővér. Szinte fölényesen mosolygott, és Tóm nem értette meg a viselkedését. Ez a karcsú, szőke, csinos és fiatal teremtés meghazudtolja az ő szívének minden keserűségét. — Van nálam néhány köldökzsinórfonál — folytatta a nővér, miközben táskájából egy steril csomagot vett elő, — van itt olló, Kelly-kapcsok . . . minden, amire szükségünk van..Itt lettem volna már korábban is, de eltartott egy ideig, amíg az újság a legfelső emeletre érkezett. Ez aztán igazán gyors szülés volt. És ... — A feleségem... — szakította félbe Tóm ijedten — olyan csendes! — Ne féljen, elaludt. Nagy munkát kellett végeznie, Mister, néhány perc múlva felébred. Tartsa most a kisbabát közelebb hozzám! Micsoda kis méregzsák! Azt hiszi, övé az egész világ. — Kezei ügyesen dolgoztak, hogy lekösse a köldök- zsinórt. Egy kis vér fröccsent, amint átvágta a köldökzsinórt, és odaszólt Tömhöz, aki láthatóan megborzadt: — Minden simán megy, csak semmi izgalom. Most takarja be. Aludni szeretne egy kicsit. Tóm halkan kérte: — Kérem, tartsa egy pillanatra, borzasztóan fájnak a térdeim, fel kell áll- nom. A nővér átvette a gyereket, Tóm lassan felállt, a térdét dörzsölgette, majd lassan az épület bejárata felé fordult, vállai előre lógtak, bikanyaka megvastagodott. — Felőled a feleségem meghalhatott volna — kiáltotta rekedt hangon Clark felé. — Te nyomorult gazember, hagytad volna elpusztulni! — Hagyd, Tóm, ne szamárkodj! — förmedt rá Walt. Megfogta Tóm karját.
