Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - LÁTÓHATÁR - A kommunizmus irodalmáért!
LÁTÓHATÁR A kommunizmus irodalmáért A Szovjet írószövetség III. kongresszusának vitájából 1959. május 18-a és 23-a között tartották meg a Szovjet írók Szövetségének III. kongresszusát. A kongresszuson elhangzott beszámolók és felszólalások elsősorban az élet és a művészet eleven kapcsolatával, az irodalom maiságával foglalkoztak. A felvetett számos probléma közül — hisz az A. A. Szurkov beszámolójával foglalkozó vitában összesen nyolcvanhét író vett részt - elsősorban azokat emeljük ki, amelyek a kongresszus vitájának súlypontjai voltak és amelyek lényegében nemcsak a szovjet irodalmat, hanem valamennyi szocializmust építő nép irodalmát is érintik. Fordítsunk nagyobb figyelmet a mára! Már a kongresszust megelőző sajtóvita megmutatta, hogy az irodalom maiságának kérdése újfent szerfölött égetővé vált. Ez másfelől valaminémü ,.védekező“ reakciót váltott ki azokból, akik tudják, hogy a maiság vulgarizáló -értelmezése több kárral, mint haszonnal járt. Ezzel szállt vitába B. Rjurikov kritikus hangsúlyozván, hogy jó és mai könyvek kellenek. A maiság kérdésével kapcsolatos az a probléma, hogyan hatoljon az író a?, élet mélyére. A kongresszus felszólalói néni elégedtek meg annak az általános jelszónak az ismételgetésével, hogy az író „kapcsolódjék belé a mindennapi életbe“. Egy fiatal költő, V. Solouhin például érdekesen válaszolt azokra a nézetekre, hogy az írók ne éljenek a fővárosokban és Moszkvában, hanem telepedjenek le „odakinn, a nép között“. Idézte Gorkij szavait, hogy a bölcs ember dolgozó- szobájában ülve többet láthat meg, mint a világot járó ostoba. Solouhin véleménye szerint az írónak fejlődése érdekében fejlett értelmiségi környezetben kel! élnie, s ezzel kapcsolatban azt a véleményét fejezte ki, hogy Szergej Jeszenyin sem fejlődött volna oly nagy költővé, ha nem érintkezett, nem barátkozott volna Blokkal, Brjuszovval és Gorkijjal. Utalt Jefim Doros moszkvai író példájára, aki nagyszerű könyvet írt egy falu életéről. Nem döntő fontosságú tehát, holél az író. A fő dolog az író társadalmi aktivitása. Természetesen nem arra gondolok, hogy a művészt mindenféle társadalmi funkciókkal terheljék túl, hanem ^csakis az író belső társadalmi aktivitását értem ezen. Amennyiben az íróban van társadalmi aktivitás, úgy minden utazás hasznos számára. Ha azonban közömbös neki mindaz, ami országunkban történik, hiába járja be autóval vagy repülőgéppel az egész világot, müvében ennek látatja nem lesz. V. Luks litván író hangsúlyozta, hogy a maiságot nem határozhatjuk meg kalendárium szerint. Hisz nemcsak arról van szó, mit mondhatunk mai, a máról
