Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
BOLDOGH (észreveszi a feszültséget. Űjra megszólal. Most már emberibb hangon): Különös leánykérés, belátom. Nem így akartam. Annát ismerem. Mióta itt élek, követem. Tudom, hogy a kis Kállai gyerek jár utána. De Kállai nem partie. Kállai szegény fiú ... egyáltalán ebben a büdös felszabadított fészekben nincs ember, aki magához méltó volna ... Az én szerelmem nem szalmaláng. Hirtelen vagyok . . . heves ... de magát boldoggá akarom tenni... (Szünet.) ANNA: Ogy lerohant bennünket ezzel' a maga . . . határozottságával! Mi nem szoktuk meg ezt a hangot. Ha... volt bajunk, kiálltunk érte! Ha nem tetszett valami. . . kikiabáltuk . . . ! Kérem, adjon időt, hogy megbarátkozhas- sam a természetével... BOLDOGH (újra az előbbi erőszakos): Nincs mivel megbarátkozzon! Vagy vonzódik hozzám és ezt éreznie kell. Vagy ... (Elhallgat. Kérlelőn Anna felé fordul.) Anna ... : ANNA: Magához akartam menni. A felesége akartam lenni. Szeretni akartam. A kis postaablakon keresztül olyan bátornak . .. olyan erősnek láttam. De... most közelről úgy érzem . . . hogy nem bátor . .. hanem kegyetlen! BOLDOGH: Anna! ANNA: Nem kell a pénze. Nem kell Olaszország. Nem kell apanázs! Szabadság kell... ! BOLDOGH: Ez mind emiatt a kis zsidócska miatt ? MARIKA (kétségbeesetten): Dehát, ha az egyik ember így gyűlölheti a másikat, akkor soha sem lehet béke a földön. Ma maga a zsidót üti... tegnap a gárdisták hatvan magyart tettek ki a határra ... és holnap... BOLDOGH: ...holnap kilencvenhat szlovákot kapnak vissza. A zsidókért hármasával fizetünk.. . MARIKA (elébe ugrik): Maga . . . maga barbár kun . ..! BOLDOGH: Maga kotnyeles liba . . . (És vállára kanyarítva a kabátját, kirohan az ajtón.) (Nagy csend.) MAGDA (jelenik meg az ajtóban, tálcával, a kávét hozza.) VIDOR: A sárcipői! Itt hagyta a sárcipőt... VIDORNÉ: Csomagold össze ... Holnap elviszed neki. ANNA: Az én apám? Az ő galocsniját? Hát mi az én apám? Hordár? Jöjjön érte, ha kell neki! Vagy küldje az inasát... vagy pedig . .. (Felkapja a sárcipőket, kinyitja az ablakot és kivágja az utcára.) Nagy József rajza
