Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - MONOSZLÓY M. DEZSŐ: Három vers
MONOSZLÖY M. DEZSŐ TI SZÉP SZAVAK... * Ti szép szavak, ti nagy szavak', van-e még új a nap alatt, miről még szólni érdemes, nem úgy, mint szédült énekes, ki verklit nyaggat, s elhiszi: önönmagát most verklizi. S bár más kottából zeng a gép, lalázva hajtja, s mondja: szép! s ha könnyet ejt egy ismerős, már mester ő és szent regös. Akkor már inkább néma tó, eget, világot hallgató legyen bennem az ész s a kedv, tükrén amelynek integet igazmondón a szűz jelen, eggyé simáivá hűn velem. AZ ENYIM VOLTÁL Az enyim voltál, testből szőtt asszony adhat-e többet? mosolyod nyílhat, hullhat a könnyed bárki másért már, közte és közted testem is mozdul testedbe rejtve, szavad tüzét bár lepje be pernye. Az enyim voltál, kiválasztottál, ezernyi templom, ezernyi oltár valahány férfi, valahány nőstény, s mindegyik ajka vágyódó csókvár, de te csak engem, engem akartál, testből szőtt asszony adhat-e többet? Az enyim voltál s tagadj meg százszor, vágyunknak voltál s voltam a jászol, kihúzhatatlan cím lett a testem, emlékei postást szül, hogy keressen, magad felejted engem felejtve.
