Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
VIDORNÉ: Akkor honnan tudja, hogy zsidó? BOLDOGH: Megismerem őket kérem a szagukról. A zsidót és a .. . sertést! ANNA (menteni kívánja a helyzetet): Üljünk asztalhoz, Magdus, hozd be a kávét ... MAGDA (el). BOLDOGH (érzi a fagyot maga körül): Megsértettem talán valakit? Mert azt nem akartam! VIDORNÉ: Nem sértett meg bennünket, doktor úr! Mi nem vagyunk zsidók! Én született Lehoczky lány vagyok . . . Cé-zével, ipszilbnnal... BOLDÖGH: Oh! a lehotai Lehoczkyak közül... VIDORNÉ: Nem tudom. Őseim hanyag emberek voltak. Prédikátumunkát elvesztették az idők folyamán. Férjem azonban visszavezetheti származását a XVI. századig. Egyik ükapja Dózsa György seregében lovászinas volt... ANNA: De anyuka! MARIKA (szája elé kapta tenyerét, hogy jel ne kacagjon.) BOLDOGH (megérti, hogy csúffá teszik): Nagyságos asszonyom. Baráti szándékkal léptem át háza küszöbét. Kedves lányát feleségül kívánom! Önt, mint az édesanyját tisztelni szándékozom. De még önnek sem engedhetem meg, hogy gúnyt űzzön belőlem és ... nemzeti öntudatomból. ANNA: Anyuka nem úgy gondolta. Anyuka iskolatársa volt a Nemes Béla nővérének . .. még Pesten... mi itt Kassán együtt nőttünk fel. Nagyon rendes emberek ... bizonyára magának is vannak ismerősei, akik mások ... akiknek... VIDORNÉ: Mondd ki végre! Akiknek elviseli az illatukat! ANNA: Mi itt az évek folyamán megszoktuk őket. BOLDOGH: Tudom. Erről nem is kívánok vitatkozni. Nem politizálni jöttem... és ha édesanyjában nem tisztelném azt, hogy Lehoczky lány és hogy a maga édesanyja... akkor ... VIDORNÉ: ...akkor? BOLDOGH (ránéz, nyel egyet és békülni próbál): Asszonyom. Bocsásson meg. Berontottam házába és megsértettem a vendégét. Jogosan utasított rendre. Végre is, én nem határozhatom meg önnek, kivel érintkezzen. Tudomásunk van róla, hogy a megszállás alatt itt sajnos, egész különös nézetek terjedtek el. Veszedelmes nézetek. Idegenek a mi hagyományainktól VIDORNÉ: Vannak, akik hűek maradtak az önök hagyományaikhoz. Mi... az emberségünkhöz maradtunk hűek ... ! VIDOR: No, de asszony! ANNA: Anyukám . . . ! BOLDOGH (újra nyel egyet és most már Annához fordul): Anna! Ügy gondoltam, hogy dispenzációval megesküszünk. Nászúira Olaszországba megyünk. Budapesten fogunk lakni. A Vilma-királyné úton nyolcszobás lakásom van. Hevesi birtokaim jövedelméből apanázst küldünk havonta szüleinek, hogy emberséges körülmények közé kerüljenek... mert a megélhetésükről úgy látom, nem gondoskodott kellőképpen az a „demokrácia“, amelynek „emberségéért“ most szembeszáll velem. (Marikára néz.) Ezt a kislányt magunkhoz vesszük. Maga otthagyja állását a postán. Felmegy Pestre, megcsináltatja a kelengyéjét... mindene meglesz! De azt... hogy házamba vendégül kit hív meg, ... én fogom meghatározni. Megértette? (Nagy szünet.)
