Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
MARIKA: Miért édesanyám... hadd ismerkedjék meg az egész rokonsággal. VIDORNÉ: Tedd, amit mondtam . . . ! I De már nyílik is az előszobaajtó és Dr. Boldogh Győző lép a szobába. Az ajtót Vidor nyitotta ki előtte, aki erre az alkalomra szintén vasárnapi díszbe öltözött.) BOLDOGH (megáll az ajtóban. Vitézkötéses kabátban, zergetollas kalapban, amit csak akkor vesz le, amikor a szobában már körülnézett. Sötét ruha, lábán sárcipő. Kis bajusz. Elegáns, kihívó negyven körüli magyar dzsentri. Miután levette a kalapját, meghajol. De minden mozdulata Annának szól): Alázatos tiszteletem ... (körülnéz, hová törülje a lábát, hová helyezze a holmijait.) Lucskos idő van odakint... VIDOR (szolgálatkészen elveszi a kalapját, kabátját lesegíti.) VIDORNÉ: Csak tessék nyugodtan beljebb. Minálunk bévül a fogas. VIDOR (Boldogh kabátját a fogasra akasztja. Levetett sárcipőit a kályha mellé teszi.) MAGDA (is bemerészkedik kíváncsian. Ünnepi díszében nemcsak szánalmas, de nevetséges is.) VIDOR (ezalatt): Mindenféle ember járkál errefelé, tetszik tudni. . . BOLDOGH (kezet nyújt felületesen a neki segédkező Vidornak): Boldogh vagyok... ! (És a többiekre ügyet sem vetve megindul Anna felé.) ...százszorosán boldog vagyok, hogy végre kezet csókolhatok Felsőmagyarország legszebb lányának . . . ANNA (észrevette Boldogh figyelmetlenségét és miután elfogadta kézcsókját, a férfit kezénél fogva édesanyjához vezeti): Megengedi, hogy bemutassam édesanyámnak . . . BOLDOGH (Annának kezet csókolt, Vidoméval csak kezet szorít): Boldogh. ANNA (Vidorra): Édesapám... BOLDOGH (újra kezet fog Vidorral): Már volt szerencsém ... ANNA (Marikára): Kishugom . .. BOLDOGH (melegen): Oh! Nem tudtam, hogy ebből a kiadásból kettő van. A nagy Anna és a kis Anna ... MARIKA: Mária vagyok .. . BOLDOGH :> Szép név. Az is nagyon szép név . ANNA (Magdára): Magda húgom . . . BOLDOGH (végigméri, felületesen nyújtja a kezét): Boldogh vagyok... ANNA (Nemeshez ér): Házunk barátja ... BOLDOGH (Nemesre néz. Pillanatra mintha visszahökkenne, azután odanyújtja ujja hegyét): Boldogh vagyok... (Kínosan nevet.) ...különös dolog ez az én nevemmel ... Azt kell mondjam, hogy boldog vagyok olyankor is (végig - méri Nemest) . . . amikor nem is vagyok olyan boldog ... NEMES (megérti): Igen! Vannak ilyen különös véletlenek. Én például Nemes maradtam annak ellenére, hogy önnel kezet fogtam... (meghajol Vidorné felé.) Kezétcsókolom . . . (Vidorné felé emeli jobb kezét és széttárja öt ujját) ötször ... ötször vállalom . . . (El.) BOLDOGH (a fogai között): Pimasz . . . pimasz zsidó . .. ! No .. . nenr sokáig fogtok már ficánkolni... ! VIDORNÉ: Ön ... honnan ismeri Nemes urat? BOLDOGH: Ezt az . . . izét... ? Most mutatták be nekem.
