Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - B. DÁVID TERÉZ: A Vidor család (Színjáték-részlet)
VIDORNÉ: Honnan szerezzek én lukszust, mikor még az uzsonnát sem tudom, honnan kerítem elő, amivel azt a doktort megkínáljam ... JANKA (feláll, körülnéz): Függöny kellene az ablakokra. Meg valami szőnyeg. Nem kell okvetlenül perzsa. Mert tudjátok, a pénztelenséget még csak elfelejti egy férfiember csókok közben ... de a szegényszagot nem bírja az orra. Nálatok pedig az van fiam . .. szegénységszag .. ! VIDORNÉ: Mit csináljak? Nem lehet kiszellőztetni az ablakon... JANKA: Gyere el sógor reggel hozzám. Kölcsönadom a nappali szobámból a függönyöket. A szőnyeget is elhozzátok. Abban a sarokban elhelyezitek az állólámpámat két fotellel. . . MARIKA: S mit mondunk majd, ha az eljegyzés után mindezeknek hült helyét leli... ? JANKA: Ne törd rajta a fejed. Csak legyen bent a halacska a hálóban Dehogyis kérdezősködik akkor már holmi ócska fotelok után .. . * * (Másnap. Vidorék lakása a Janka néni elképzelése szerint átrendezve. A varrógép letakarva. Vidorné vasárnapi díszben az uzsonna-asztalon végez utolsó simításokat.) NEMES (felsőkabátban, hóna alatt aktatáskával): Ma tehát nem dolgozunk. VIDORNÉ: Nem, NEMES: Ma lakodalmat tartunk, VIDORNÉ: Nem lakodalom. Ne gonoszkodjon... NEMES: Csak azért, mert akkora itt a parádé, mint a legényegyletben Szilveszterkor ... VIDORNÉ: Az ember nem tárulkozhat ki mindenki előtt a szegénységével. NEMES: Inkább betakargatja idegen toliakkal VIDORNÉ: Ha már ilyen világ van. NEMES: Restelkedjék az, aki miatt a dolgozó ember nyomorúságban él... VIDORNÉ: Jaj, de félek, hogy maga egyszer még ráfizet az ilyen beszédre! NEMES: Az bizonyos, a Festetich grófoknak még a gondolata is szabadabb, mint az enyém. No, dehát nem is az ő dolguk rendet teremteni. .. ebben a rendetlenségben .. . VIDORNÉ: Féltem is magát, hogy egy szép napon hozzá kezd. . . NEMES: A maga férje talán nem tette meg annak idején? VIDORNÉ: Jaj, drágám! Erről hallgasson! Azután meg az más. Csak kimondom... ha meg nem sértem vele ... de hiszen jószándékkal teszem . .. ! A maga fajtáját a mai időkben ötször hamarabb kötik fel, ha hibázik, mint a . .. no de hiszen érti. . . NEMES: Értem én! Hogyne érteném. Ötszörös értéke van manapság a fejemnek... ezt akarta mondani... ugye? VIDORNÉ: Jézusom: Hallgasson már . . ! ANNA (jön hatalmas virágcsokorral): Nézzék, mit kaptam! NEMES: Ez igen! Ez még Arany Jánosnál is szebben beszél . . . (Kalapját veszi.) Kezét csókolom . . . MARIKA (rohan be az előszobaajtón): Itt van. Jön fel a lépcsőn . . . jaj de izgatott vagyok ... VIDORNÉ: No, csak eredj ki a konyhába . . . segíts Magdának ... és ide ne dugjátok az orrotokat, amíg nem hívlak . . .
