Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - JOZEF HORÁK: Bánya (elbeszélés — fordította Czagány I.)
JOZEF HORÁK Bánya i. Éreztem, valami nincs rendben. A vájárteremben ugyan semmi sem változott, de a felvigyázók olyan ijedt képpel járnak, a felügyelő meg még sehol sincs. Pedig mindig ő volt az első az asztalnál, egyedül ült a ragyás és nagyokat fújtatott az átzsírosodott bérlisták közé. Az irodából áthallatszik hozzánk a telefon csengése. Nem hallgatom már Grnács locsogását és a felvigyázókat figyelem. Már el kellett volna kezdeni a napszámjegyzést. Nem emlékszem, hogy valaha is elkéstünk volna ezzel, amikor Szopko felügyelő végezte. Most már negyed öt és neki még híre sincsen. Végre befutott a felügyelő. Mereven lépkedett. Szopkó felügyelő vén kutya. Egy követ fúj a németekkel, tudja minden gyerek. Nem látom tisztán, mert minden összefolyik a szemem előtt, mint a zsíros víz. Nem, ma nem lesz napszámjegyzés, és amint látom, le sem szállunk, a bérlapok nincsenek nála. Grnács is észrevette és rám nézett. Most már talán motoszkál valami a fejében. Micsoda ? Jól értem vagy nem jól értem? Hisz az én hátamat már öt kereszt nyomja, a fiam meg német lágerben rohad. Nem is az én fiam már, hanem csak egy szám, a 361.009-es a Stammlager IX-B-ben valahol a világban. De hallgatok, figyelem, hogy mit mond a felügyelő. Igen, át kell őket ejteni, fügét kell mutatni nekik. Ügy éljek, hogy engem a transzportjukba nem soroznak be! Itt születtem, tizenötéves korom óta birkózom a bányával, egy háborút átéltem, én innen ugyan ki nem teszem a lábam. Nem, nem megyek, mert már mindent átgondoltam azon az éjszakán, amikor Hromada, a pályamunkás felnyitotta a szemem. Barátokat majd találok, nem félek. A felügyelő meg csak hadd csépeljen, mint az ökör, én egész mást teszek. Csak ha a fogoly fiamra gondolok, nyilall belém és fájdul meg a szívem. Stammlager IX-B. No. 361.009. 2. A Maximilián-akna egy kicsit félreesik. Hanem azért a fejtőtornyában forognak a kerekek és az emberek vígan szállnak le naponta. Attól nem fáj a fejem, hogy az őrség észrevesz. Attól se tartok, hogy az aknához nem jutok el. Akinek még kedve tartja, csak hadd jelentkezzen, ahogy a felügyelő megmondta, a Háromság-akna előtt a transzportba. Merthogy szükség van becsületes bányászkezekre másutt és azért 60 éves korig mindenkinek el kell menni... Elnevettem magam mérgemben. Mérgemben nevettem, és bár csak magam voltam a kamrában, hangosan azt mondtam:
