Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - ÁSGUTHY ERZSÉBET: Három vers

TŰZKŐ

Az aszfalton két ócska talp ványadtan csosszan. Fáradt redői közt tolakodó pocsolyák vize loccsan:

Ä S G U T H Y ERZSÉBET

— Tűzkő ... tűzkő ... tűzkő ... Kűzkö ... küzkö ... kiizkö ..

dünk ... kűzködürik ... De valahol

tavasz van már most, lankad a tél és langyos lankákat lágyan borzol a szél.

— Tűzkő ... tűzkő ... tűzkő ... Küzkö... küzkö ... küzkö

Két szederjes ajk hadarva tovább beszél:- Tűzkő ... tűzkő ... tűzkő ... Küzkö... küzkö... küzkö

dünk és küzködünk és valahol:

ezüst kupákkal a mámort mérik és valahol

szűzlányok szemérmesszeszélyes szerelme érik, valahol

szirom szakad és csíra fakad és zendül az ének, valahol

ölelő ölekbe ömlik az élet, valahol

csókot vált Élet s Halál, valahol

az Éhség így kiabál:

Tűzkő! Tűzkő Tűzkő

(1936)

dünk ... küzködünk ... De valahol

fényárban úsznak a termek és suhognak, susognak, suttognak a selymek.

Dohosszagú, penészes pincevermek kivert lakója, elszántan, sziszegve, sietve súgja: