Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - ÁSGUTHY ERZSÉBET: Három vers
ASGUTHY ERZSÉBET LÖ AZ ASZFALTON Az aszfalt nedves fényben úszott, s a ló az aszfalton elcsúszott. Térdre esett. Nem nagy eset. Kissé zavartan nevetett a ló. Kissé zavartan vihogott, s könnyedén talpra akart állni... De nem tudott aszfalton járni, mert vidéki ló volt szegény, s az aszfalt sikos volt s kemény. És máris újra fel akart szökni, ám támaszt most sem lelt a lába, s újra visszazuhant a sárba. — Fene a pofád! — ... káromkodott bőszen Felettes Hatóság a bakról és hozzá sercintett egyet. Majd meg ostorával püfölte. A ló meg tűrte. S tűrte társa is. Zabláját rágva, épp csak hogy kicsit reszketett álla., s egykedvűen csurgott a nyála. S tűrték az emberek. A ló meg elnyúlt. Keshedt négy lába mereven feszült. Dehát hiába igyekezett, felkelni nem bírt. Szégyenkezett. Pislogott sűrűn. S óh! — én láttam!: — egy könny ült a szeme sarkában! A kocsis újra, s újra verte. — S ő tán távol mezők füvét legelte, vagy szabad tereken nyargalászott, mert meg sem mozdult. És úgy látszott, mindenbe beletörődött már. Rossz volt nézni, hát odább mentem. S bár közelebbről nem ismertem — ezer feltörő, becéző szóval a szívemben körülöleltem. Hogy fessek néked képet róla? ... Öreg város, boltíves, büszke. Emlék emlékre tornyosul itt, Mint ősi tűznek hamvadt üszke. Itt egy szobor a domb tövében, S a sánc, a fal, mely várost védett. Ez a Tábor... Ezek a „brankák", Itt álltak strázsát a vitézek. Emítt a tér, mint véres emlék, Igazságért sikolt az égre, Rossz csíllagú komor időkben Ártatlanoknak hullt ott vére. Ez itt - egy percre lassítsd lépted! - A nagy Rákóczi régi háza, Itt őrizték zord pribékek. Amott áll még a vén kaszárnya ... A kapualjban rejtekajtó ... Vajon ki járt ott titkos éjen? Uszályos dámák selyme surrant? Vagy vérpad volt a pincemélyen? És itt a régi alma mater, Kossuth lelkének melegágya. Itt a klastrom s a „promenádé", Legendás szerelmek tanyája ... És igen!... én is itt vagyok ... Hajh! Innen szakadtam, ide térek. Megverten, győztesen, vagy bárhogy, de szent hűséggel, amíg élek. (1942) VÁROSOM
