Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - EGRI VIKTOR: Új fiatalok
méltó kísérő jelensége, a fokozott igényesség. A kulturális forradalom jelenlegi szakaszának ez a két legjellemzőbb vonása: kultúra-éhség és fokozódó igényesség. E két alapvonásból adódik a szocialista kultúra jövőbeni feladata is: a szocializmus eszméjének, a szocialista életérzésnek gazdag gondolati tartalommal való kifejezése. Ma és a jövőben már nem fogadhatjuk el kulturális munkánk alapelveként a „mindegy, hogy milyen, csak kultúra legyen“ jelszavát. Az üres, semmitmondó, csak pillanatnyi hatásra törekvő kulturális alkalmak és alkotások egyre inkább érdektelenné válnak a szocialista tömegek előtt. A szocialista kultúra forradalma magában hordja az értelmiség és a dolgozó tömeg viszonyának kérdését is. Néhány héttel ezelőtt a szlovákiai magyar írók egy kis csoportja irodalmi szerzői estet tartott Nyárasdon. A megjelent írókat a falubéliek nagy szeretettel és kiadós vendéglátással fogadták. De amikor az est folyamán az írók egyike azt kérdezte a jelenlevőktől, hogy milyen könyveket olvastak a szlovákiai magyar íróktól, mély hallgatás volt a válasz. Nagyon hasznos dolognak tartanám, ha az írók, művészek néppel való találkozása nemcsak időszakos akció volna, hanem rendszerré és szükséggé válna. Az íróember számára a néppel való beszélgetés nem lehet csak gesztus, vagy önmagának kirakatszerű mutogatása. Viszont az olvasó számára az Uyen találkozás ne merüljön ki csak dicsekedő vendéglátásban. Úgy lesz jó, ha az olvasó elsősorban műveiért, alkotásáért becsüli az írót, úgy lesz helyes, ha az író alkotó egyéniségének részévé válik a nép élete. Új fiatalok Hideg, esős és szeles volt az idei április, de hogy két hétre kiszabadulhattam a város taposómalmából, nem bántam a szokatlan fagyos szelet, de még a kerékmarasztaló sarat sem. Jól esett nap nap után mindig új környezetben új emberekkel ismerkedni, régi barátokkal elbeszélgetni a kultúra dolgairól, a júniusi kongresszus kapcsán elmondani, hogy mi írók, tudósok, képzőművészek, zeneszerzők és színészek, akik kis csoportokban az országot járjuk, nem hirdetünk utópiákat, elérhetetlen álmokat. Mindenütt, ahol megfordultunk, szívderítőn körülfolyt a megértés árama, s úgy éreztük, dolgozóink a legjobb úton vanhak, hogy megtanulják magukba fogadni az emberiség legnagyobb humanista programját, a szocializmust. Világos elmék, tisztaszívű emberek mindig is voltak a múltban, de most erősen megnőtt a számuk, kivált falvainkban, ahol tűnőben a műveletlenség, a babona, a nyerészkedési vágy, az önzés és lelketlen törtetés, szóval mindaz, ami az embert lealacsonyítja, szépségét és harmonikus vonásait elcsúfítja. Friss erővel, egy csomó szép élménnyel tértem meg, köztük talán azzal a legszebbel, hogy ifjúságunk, a sokszor okkal, sokszor minden ok nélkül gáncsolt fiatalságunk érzi már a közösségre törő életérzés szépségét, tud lelkesedni, önzetlen lenni és a munkára úgy tekinteni, mint az öröm forrására. EGRI VIKTOR
