Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - EGRI VIKTOR: Új fiatalok

A nyitrai Pedagógiai Iskola vitáján háromszáznál több fiatal szorong a tágas ebédlőteremben és a kérdések úgy zuhognak ránk, hogy alig győzünk felelni rájuk. Milyen tágas és egészséges az érdeklődési körük! A biológia, az iskola- tudomány, a nevelés, az irodalom problémái izgatják képzeletüket, a lét és nemlét kérdései, az írói küldetés és felelősség. Cserébe ízes versmondással, énekkel és virágokkal kedveskednek.

Verset, virágot, dalokat és táncokat kapunk Vámosladányban is, ahol a 150 férőhelyes teremben szinte egymás hegyén hátán talán háromszázan is szoronganak. Kis úttörők hozzák a tulipánt, orgonát, jázmint, nárciszt és gyöngyvirágot; rózsálló harmatos üde arcuk olyan mint a kezükben szorongatott csokor. Ilyen bátran, nyílt tekintettel mondják el betéve a köszöntőket magyarul és szlovákul, már ezzel az üdvözléssel is jelezve, hogy itt örökre befellegzett a régi világ ostoba szétválasztó nacionalizmusának.

Vicsáp-Apátin, Baracskán is érezhettük: itt új fiatalok serdülnek fel, akik már szocialista módon gondolkodnak, nem ismerik az önzés kerékkötőit, hevülni tudnak a közös munkáért, mert jó nevelőik vannak, akik beléjük oltják, hogy a mi társadalmi rendünkben nagyobb felelősségtudattal és nagyobb szeretettel kell végeznünk a munkánkat, mint a múltban.

Baracskán alkonyat felé fejeztük be a kora délután kezdett vitánkat. Szép művelődési otthonuk és iskolájuk van a baracskaiaknak, egy régi kúriát építettek át gondosan a nevelés és a kultúra céljaira. Öreg és fiatal otthon érezheti magát a tágas, világos szobákban. A falu dolgozóinak érdeme ez, akik nem riadnak vissza a társadalmi munkától, ha közös érdekről van szó.

Jó esztendeje volt itt is a szövetkezetnek, meséli az elnök a vacsoránál, mert bőséges estebéd várt ránk a tartalmas vita után, aztán a takaros, barátságos otthon kapcsán a múltra terelődik'a szó, amely korántsem volt rózsás és gondtalan.

Suhanckoromban, ha már mindenből kifogytunk és nem akadt sehol sem munka, hát a sötét, felhős éjszakákon a kastély kőkerítését kezdtük széjjelhordani — emlékezik a dereshajú elnök. Az úr aztán berendelt és rendbe szedette velünk a csonka falakat.

• Lám, az ínség találékonnyá tesz, a munkaalkalmat furfang árán is megszerzi. Az uraság pedig a „jótékonyság“ orvén legalább a parányát visszaadta annak, amit a dolgozó nép verejtékéből kisajtolt.

* * *

Jegyzetfüzetem arról is tanúskodik, hogy kritika mindenütt bőségesen akadt. Alig győztem jegyezni.

Kevés a jó könyv. Alig van regényünk, amely híven tükrözné a falu mai arculatát. Könyveinknek nincs valóságíze, hitelessége, valahogy az élet, a falu igazi életének ismerete nélkül íródnak.

Kevés a jó színdarab, különösen a korszerű, mai problémákat érintő színmű. Még nagyobb a hiány vígjátékokban. Miért nem írnak íróink ifjúsági regényeket vagy játékokat a fiatalok számára? A legkisebbeknek versek, kis jelenetek, könnyen előadható kis színdarabok kellenének — királyok, hercegek, tündérek nélkül!

Filmjeinknél ugyanaz a hiba, mint regényeknél. Érdektelenek, szürkék, nem adják, nem mutatják az igazi életet.