Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - LŐRINCZ GYULA: Szlovákok és magyarok

LÖRINCZ GYULA Szlovákok és magyarok A szocialista kultúra kongresszusa előtt, mikor felkerekedtek az írók, művé­szek, tudósok, hogy elmenjenek dolgozó népünk közé, megtárgyalni, megvitatni, hogy mit adunk és mit kívánnak tőlünk, én is belekerültem egy ilyen csoportba és 14 napig jártam a nyitrai kerületet. Az első nap Nyitrán maradtunk a nagy kerületi aktíván, ahol delegációnk tagjai a népművelési szervek dolgozóival, üzemi klubok vezetőivel, társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel együtt megtárgyalták a kulturális forradalom jelen szakaszának legfontosabb problémáit. Ez még nem volt az a közvetlen kapcsolat a dolgozókkal, a „kultúra fogyasztóival“, itt még főleg a kulturális munka, hogy úgy mondjam hivatásos képviselői voltak. Itt tárgyaltuk le a kul­turális delegáció tagjainak csoportokba való beosztását, valamint a 14 napra tervezett programját. Az első pillanatokban arról volt szó, hogy Egri Viktor és én, mint a delegáció magyar tagjai, a magyarlakta vidékre megyünk. Később, mikor a konkrét programot összeállítottuk, láttam, hogy én főleg szlovákok lakta vidékre megyek. Egy pillanatra meginogtam, úgy gondoltam, tiltakoznom kell, mert hiba lesz, ha nem magyarlakta vidékre küldenek. Majd meggondoltam, vonzott az ismeretlen, vonzott a megismerés vágya, a felfedezés. Utólag örül­tem, hogy szó nélkül belenyugodtam a beosztásba. Itt élünk közös hazában, egy céllal, egy szándékkal, úgy véljük, ismerjük egymást, s az ember ilyen véletlennél döbben rá, hogy nem eléggé. Más ez a közvetlen megismerés, ismerkedés és barátkozás, mint papiroson, sajtón, esetleg szépirodalmon keresztül megismerni egymás életét. Első találkozásunk az állami birtok dolgozóival volt Chrenován. Közvetlenül Nyitra mellett, majdnem Nyitrán. Ajándékokkal fogadtak bennünket és őszinte kitárt szívvel, lélekkel elmondták, mi hiányzik nekik a kulturális élet fejlesz­tése terén, főleg az idejük kevés a szépirodalom olvasására, mert elsősorban szakmai téren akarnak fejlődni, többet termelni, olcsóbban és könnyebben dol­gozni, de hangsúlyozták, hogy szeretik a művészetet, az irodalmat, a zenét; saját zenekaruk ad műsort és tehetséges műkedvelőik is fellépnek ezen a szívé­lyes estén, majd közvetlenül elbeszélgetnek velünk arról, hogy mit várnak a kultúra dolgozóitól. Ügy búcsúztunk, hogy nem utoljára vagyunk itt köztük, kapcsolatunk tartósabb lesz a jövőben. Egymás után lehetne felsorolni azokat a falvakat, üzemeket, ahol beszélgetést folytattunk a dolgozókkal kulturális forradalmunkról. Én csak néhányat akarok kiragadni találkozásainkból. A bosányi bőrgyár üzemi klubját, az ott töltött estét nehéz elfelejteni. Az én csoportomban volt Landau akadémikus, és így az első kérdés szakmai kérdés volt, a borjúbőrrel függött össze, hogy milyen hatással van a minőségére a borjak rideg nevelése. Majd panaszkodtak a bögö­lyök okozta károkra a tehénbőrnél. Landau akadémikus népszerűén és nagyon színesen válaszolt a kérdésekre, magam is sokat tanultam ezekből a válaszokból. Eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy a tehenek bőrén látható daga­natok a bögöly csípése után keletkeznek, most hallom először, hogy a bögöly

Next

/
Thumbnails
Contents