Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - NYELVMŰVELÉS - PESTHY MÁRIA: Néhány megjegyzés A csősz feleségének magyar fordításához

Sok hiba forrása az, hogy a fordító lebecsüli a nyelv nyelvtani szabályainak fontosságát és a költői szabadság jogán túlzásba viszi a nyelvtani törvényszerűségek elleni kihágást. Ennek eredménye, hogy a nyelv elveszti közlő szerepét, értelmetlen szóhalmazzá válik, vagy legalábbis félreértésre ad alkalmat.

'Az alábbi idézetekben a szórendi összevisszaság, nem megfelelő kötőszók alkalmazása és egyéb nyelvtani hibák teszik szinte rejtélyessé a mondanivalót.

A csősz fürgeségét így jellemzi:

na ördög érti, már a dombon, vadorzó lent vagy fáknak vésze kering fölöttük, mint a sólyom.

(106. o.)

ivott vagy úgy tett csak belőle

(139. o.)

E sárgolyón az ember itt találkozik, segít vagy árt tán az éppoly ember másikon ez öröktől fogva: béke — átok.

(205. o.)

Egy ház elé azonban érve

meglassul most Mihálynak lépte

(mint oly ember, ki arra döbben, (emberé!)

van még idő, hát mit siessen),

egyszóval készakart dolog,

(37-8. o.)

Mikor tehát az úr nevében elhúnyt vén Csajka, bár halála

olyan volt, mint az álom éppen: (A bár nem helyénvaló!)

János-nap történt, fent az égen kelet felől csak halványsárga fénnyel volt tört az éjjel árnya

(31. o.)

A most következő idézetek egyeztetési hibája bántja nyelvérzékünket.

A kunyhóról olvassuk, hogy

. .. biztosabban, (ti. áll, mint a büszke vár) mit ősök hallatlan erélye, hogy el ne érjék fel a bércre, ott is vad sziklák tetejére

sziklatömbökből vésték, rakták, (ti. az ősök erélye!)-(19. o.)

Másutt:

A győztes fák hulláma lágyan, a legyőzött orkán szégyenére, a gyenge kunyhót körbe álltán

föléhajolnak féltve, védve (ti. a hulláma!)

gallyakat hintve tetejére.

(24. o.)

Végül még egy megjegyzés. Vajon a fordító vagy a kiadó róvására írjuk-e a műben előforduló — túlzás nélkül mondhatjuk — rengeteg írásjel-hibát: vagy helytelen írásjeleket találunk, vagy teljesen hiányzik a szükséges írásjel. Ez a csekélységnek