Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - NYELVMŰVELÉS - MAYER IMRE: Az élő beszéd ápolása

NYELVMŰVELÉS

MAYER IMRE:

cÁz ílcí bnyJicL áftölájci

I. A helyes magyar kiejtés

„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul is beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs foghatóbb. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge. Mélyen bennem van, a vérem cseppjeiben, idegeim dúcaiban metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedül- való életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.“ így hangzik a költő Kosztolányi Dezső vallomása az anyanyelv jelentőségéről.

Anyanyelvűnknek tökéletes ismerete, használatának könnyűsége és pontossága legtöbb tudásunknak és gyakorlati készségünknek alapja Ezért nem árt, ha kissé mélyrehatóbban megvizsgáljuk, hogy mi szükséges ennek a fontos kifejező és megértető eszközünknek a tökéletesítéséhez. A hivatott nevelőknek, a szülőknek, tanítóknak és a nyilvánosság előtt beszélőknek, a rádióban, a színpadon, az esztrádon szereplőknek egyik első és nem lekicsinyelhető feladata az anyanyelv gondos használata. Az értelmes, szépen hangzó beszéd, az ép, hibátlan kiejtés feltétlenül a magasabb kultúra jele. És a magasabb kultúra e jelének nem szabad pusztán szűk, kiváltságos rétegek tulajdonában lennie. Ma arra kell törekednünk, hogy a művelt kiejtés és beszéd a tömegek tulajdonává legyen, mindenkié, akihez a társadalmi, politikai, gazdasági, művészeti tárgyakról beszélünk.

Anyanyelvűnk helyes kiejtésére való nevelés már a családi környezetben kezdődik. A beszélni kezdő kisgyermekek kedves beszédhibáinak javulása szinte magától következik be azzal, hogy a környezetük felnőttjeitől megtanulják nagyjában a helyes kiejtést. Ebben az otthon tanult kiejtésben azonban természetszerűleg sok nyelvjárási eltérés lesz és esetleg sokféle kisebb-nagyobb helytelenség hangsúlyozás, hanglejtés, szórend dolgában. Ezeknek a hibáknak a helyre- igazítása legnagyobbrészt az anyanyelvi tanítás feladata. Ennek a munkájából kell megszületnie az ép, művelt kiejtésnek.

Természetesen, egy nyelvben sincsen tökéletesen és általánosan egyforma kiejtés. A nyelvjárások vdiékenként más és más tekintetben térnek el a köznyelvtől és a legnagyobb eltérések éppen a kiejtésben, a hangok képzésében fordulnak elő. Kényes oldala itt a javításnak az, hogy az iskolai tanítás a nyelvjárási kiejtéssel szembehelyezkedve, tulajdonképpen a gyermekek otthonával, szüleivel és megszokott, szeretett környezetével kénytelen egyben-másban szembehelyezkedni. Azért sok finom tapintatot igényel a helyes kiejtés és néha