Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - FIGYELŐ - Jurij Olesa: Irigység (Garaj Lajos)
gesztíven ható életszerűségével el tudja érni Egri a művészi elhitetés és valószínűsítés legnagyobb fokát: a történelmi valóság erejével ruházza fel a romantikus mondái témát. Ez teszi az Égő földet vérbeli történeti regénnyé és ebben a nemben Jurij ülesa: IRIGYSÉG Jurij Olesát eddig kevéssé ismerte a szlovákiai magyar olvasóközönség. Nemrégiben magyar fordításban megjelent kisregénye, az „Irigység“ egyike a szovjet irodalom ritkán számba vehető művészi kuriozitásainak. Aligha van a szovjet irodalomban még egy hasonló műalkotás, amelyben a polgárháború utáni országépítés korszaka olyan különös művészi módon nyert kifejezést, mint Olesa e kisregényében. Bátor és igényes módszerrel megszerkesztett kisregény az „Irigység“. Olesa nem fest korképet, nem ír le korszakalkotó eseményeket, mégis kora egyik eleven kérdésére tapint. Az új világ heroikus küzdelme közepette megjelenik előttünk egy fiatalember, aki a maga módján, idegenül szemléli a körülötte forrongó életet. Kavalerovnak hívják. Nem az új kor embere. Semmi köze azokhoz, akik az új világot építik. Az ő világa merőben más. Kavalerov szentül meg van győződve arról, hogy ő maga- sabbrendű lény, a tiszta érzelmi világ megtestesítője, egy olyan világé, amely az új kor emberének e.érhetetlen. Kavalerov nem érti, hogy az egyetemes boldogság a közjóiét megteremtésétől függ. A szocializmus embere, aki elsősorban a munkának él, gépeket gyárt, a köz javáért dolgozik, mert tudja, hogy jövőjét csak úgy alapozhatja meg, Kavalerov szerint csak gép, s ennek az embergépnek nincs, és nem is lehet érzéke az élet szépségei iránt. A gép megöl minden tiszta emberi érzést. Kavalerov harca a tiszta érzelmekért nem lenne teljes, ha a regényben nem szerepelne Ivan Babicsevnek, Kavalerov osztályos társának kigondolt, soha nem létezett fantasztikus gépe, az Ofélia. Ivan Babicsev szavai szerint Ofélia olyan találmány, amely megsemmisíti az új kor gépeit, s a gépekkel együtt a szocializmust is. Kettejük fantáziájában ez meg is történik: Oféíia megöli Andrej Babicse- vet, az élelmiszeripari tröszt igazgatóját. Kavalerov meggyőződése afelől, hogy az új kor, a szocializmus és szolgálatában a gép megöl minden tiszta emberi érzést, nem póz, hanem ferde életérzés és önigazolás. Kavalerovnak nincs létalapja. Egyszerűen irtózik a munkától, az új világtól, s ezért harcol ellene. Esztelen harcának a szocializmus ellen nem is lehet más vége, mint a bukás: „Most látta csak, milyen mélyre zuhant. Ennek így kellett történnie. Túlságosan sokra becsülte magát — ő, a tisztátalan, lusta, kéjsóvár“ ... Aligha lehetett Olesánál jellemzőbb módon megbélyegezni egy rágalmazó munkakerülőt, abban az időben, amikor minden becsületes szovjet ember a lenini ötéves tervek megvalósításában látta jövendőjének feltáruló új horizontját. „Túlságosan könnyű, öntelt életet élt“ — mondja önmagáról Kavalerov. Ez már nem rágalmazás, ez a kiúttalanság beismerése, naiv filozófiájának feladása, de e szocializmus humanitásának a beismerése is. Mindez igy igazságos. Olesa e beismerés után sem emeli fel hősét. A Kava- lerovhoz hasonló figurák sohasem tartozhatnak a szocializmus építői közé. A regény utolsó groteszk jelenete méltó tükörképe Kavalerov életfilozófiájának. Miben áll tulajdonképpen Kavalerov konfliktusa korával, miből ered irigysége? „Reggelente énekel a klozetban“ — ezzei a frázissal kezdődik Andrej Babicsevnak, az élelmiszeripari tröszt igazgatójának jellemzése. Andrej Babicsev forradalmi múltú, öntudatos kommunista. Egy hatalmas „Csetvertak“, olcsó vendéglő megszervezésén dolgozik, hogy megszabadítsa a nőket a nehéz háztartási munkától. Fáradhatatlanul dolgozik. Mindig ott jelenik meg, ahol éppen szükség van rá. Barátságos és jó ember. A regény első részében, amely mintegj Kavalerov naplóját teszi, azonban egyáltalán nem erről az oldaláról ismerjük meg. Kavalerov excentrikus jellemzése Andrej Babicsevet mindig nevetséges helyzetekben tünteti fel. Nagy hentesnek, szakácsnak, olyan értékű alkotássá, amely eléri a legjobb Egri-drámák művészi színvonalát és előkelő helyet foglal el Egri életművébe* — és a szlovákiai magyar regényirodalomban is. Turczel Lajos
