Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - FIGYELŐ - Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben (Koncsol László)

cukrásznak gúnyolja. Kavalerov nem tud kibékülni azzal, hogy Andrej Babicsev, az új világ értelmiségije tölti be azt a helyet, amelyet ő szeretne megkaparintani magának. Ezért eszi őt az irigység. „Nem tartom magamat kevesebbre nála. Nem va­gyok nyárspolgár. Majd megmutatom“ .. . ösztökéli önmagát. De semmit sem mutat meg senkinek, mert seholsem és sehogy- sem dolgozik. Egy heroikus korszak mezsgyéjén két ember találkozott, két világ ütközött ösz- sze egymással — az új és a régi. Ebből a találkozásból ered Olesa kisregényének a konfliktusa. Az irigység olyan emberi ér­zés is lehet, amely versenyzésre ösztökél. Kavalerov irigysége nem ilyen Az ő irigy­sége önáltatás és önámítás, mert ide­gen előtte a tevékenység öröme, s így tehetetlenül kell irigységét elszenvednie. Olesa nemcsak a kicsinyes emberi érzel­mek ábrázolója. Ugyanolyan finom és mély művészi erővel festi le a szépet is, mint a rútat. Vologya Makarov és Valja szerel­mében az új ember egészséges életérzése, az új élet ritmusa kap finom művészi ki­fejezést. Az ő szemükben a Kavalerovok világa a visszatérhetetlen múlté. Olesa kisregénye nemcsak a polgári vi­lág iróniája, hanem a szocialista társa­dalom egyik forradalmian átalakuló kor­szakának tipikus tükörképe is. Garaj Lajos Lion Feuchtwanger: RÓKÁK A SZŐLŐBEN Feuchtwanger szerint a történelmi re­gény szerzője „a jelent akarja ábrá­zolni. A történelemben nem a hamut kutatja, hanem a tüzet. Önmagát és a nézőt akarja kényszeríteni, hogy e hát- ralépéssel világosabban lássa a jelent.“ Saját közvetlen írói szándékát így fo­galmazza meg a regény utószavában: „Amikor Roosevelt Amerikája bekapcso­lódott az európai fasizmus elleni küz­delembe és támogatta a Szovjetuniót Hitler ellen vívott harcában, teljesség­gel megvilágosodtak előttem a XVIII. század végének francia eseményei és megvilágították a jelen politikai ese­ményeit is. Ezen felbátorodva mertem hozzáfogni a Rókák a szőlőben című regényem megírásához. Mi késztet oly különböző embereket és embercsoporto­kat arra, hogy — jószántukból vagy olykor még akaratuk ellenére is — ha­ladó irányban munkálkodjanak? Ezt ó- hajtom ábrázolni.“ Semmi kétség! Nem kell magyarázatért az íróhoz fordulnunk, hogy pontosan megértsük nagy történelmi regénytrilogiá- jának mélyebb, az egyszerin és esetlege­sen túlmutató mondanivalóját. Szándék és eredmény tökéletesen egyezik: Feuchtwan­ger elérte azt, amit akart. Feuchtwanger regénye az amerikai füg­getlenségi háborúról szól, pontosabban ar­ról: hogyan, milyen indítékok alapján tá­mogatta az amerikai népet Anglia elleni szabadságharcában és polgári-demokrati­kus társadalomteremtő törekvéseiben a mo­narchista, XVI. Lajos korabeli Franciaor­szág, s hogyan hatott vissza ez a segít­ség magára a francia társadalomra. Más szóval: a független és demokratikus Ame­rikáért folyó harc franciaországi tükrö­ződését szemlélhetjük itt a maga eleven változatosságában és bonyolultságában, — az egykori történelmi kereteken túlmutató egyetemes, a jelenhez is szóló tanulsággal. Anglia a hétéves háborúban legyőzte, s; az 1763-as szerződésben megalázó békekö­tésre kényszerítette Franciaországot. Az udvar és az egész francia társadalom érzi a békeszerződés szégyenletes voltát, ám ellene tenni képtelen: az uralkodó rend bomlik, züllik, s az ország gazdasági és hadi ereje egyaránt roskatag lábakon áll. A fény, erő, hatalom „Napkirály“-kori fran­cia világbirodalma álom, elérhetetlen sóvár­gás csupán.

Next

/
Thumbnails
Contents