Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - FIGYELŐ - Az Égő föld helye és jelentősége Egri életművében (Turczel Lajos)

a népvándorlás vad forgatagát, a termé­szet tarka színeit, az emberek küteő és belső vonásait, a bűnt, a durvaságot, az emberséget, tisztaságot és szennyet min­denütt jól megválasztott stilisztikai esz­közök és ^árnyalatokban dús, színes és erő­teljes nyelv jefezi ki. Igazi romantikus nyelv, stílus ez, amellyel az író embereket és népeket jellemez, történelmi milliót és atmoszférát teremt, érzelmi viharokat, lágy hangulatokat és tragikus lelki állapotokát éreztet, színez, fest, formál és megeleve­nít. íme egy kis ízelítő a mondatok de­monstrálására! a változatos stíluseszközök­re, költői hasonlatokra,, metaforákra, meg­személyesítésekre, jelzőkre: „Gyönyörűséges volt, ahogy torpant a mén, és szőre lángolt a hátán.“ (13. oldal.) „Széttekintett az est fátylaival takaródzó tájon." (280. oldal) „Belemerül ebbe az asszonyos, beteg ér- zelgésbe: kandisznók túrnak így a pocso- lyák meleg vizébe.“ (280. oldal) „Arcán kővé dermedt a vigyorgás“. (304. oldal) „Szíve mint nehéz malomkerék forgott a mellében“. (102. oldal) „Marokra fogta virágként rózsálló hú­sát." (49. oldal) „Egyszínű köntösével, combján feszülő nadrágjával és bőrből varrott sarujával ide­gen világot hozott magával a barnaarcú és hegyes szakállú bizánci". (20. oldal) „Cifra ezüstíésűket, színes bőrerszényt, szagos hajolajat és mézbe rakott aszalt gyümölcsöt kínáltak“. (19. oldal) „A nap egyre melegebben tűzött; a mo­csárhúr sárga szirmán még csillogott a harmat, a vadvizek szélén sásliliomok emelték fejüket, ... szinte szikrázott a le­gelő, zöldjét mintha ezüsthamuval szitálta volna tele a tűző nap“. (28. oldal) A nyelvnek ebben a gazdag áradásában, ömlésében természetesen feltűnnek néha a stilisztikai és nyelvi szeplők, túlzások, pon­gyolaságok és eredetieskedések is. Lássunk ezekből is néhány példát! 1. Elcsépelt vagy öncélú jelzőhasználatok és jelzőhalmozások: „Hiába kereste benne a lélek oldó és összeforrasztó szivárványozását“. (?) (98. oldal) „A férfi szerelme nem olyan sokrétű, nem olyan színes, ujjongó és örvénylőén mély, mint az asszonyé“. (98. oldal) 2. Nyelvi eredetieskedések, archaizáló és népieskedő túlzások: „Ortályoskodik, ármányt sző és gyilkolja egymást“. (198. oldal) „Jóízű, hajlandós asszony“. (69. oldal) „Ilyen dibdáb embernek tartja az ap­ja ... nyámnyilának". (17. oldal) „Reggeledés" (?) „Megrakott kordékon duzzadt az élés“. A nyelvi és stilisztikai fogyatékosságok mellett rábukkanunk néha történelmi pon­tatlanságokra, anachronizmusokra is. így például az író a könyv elején két­szer is (a 16. és 19. oldalon) úgy szere­pelteti a fehér zászlót, mint a békés szán­dék jelét, szimbólumát. Ez anachronizmus, mert a fehér zászlónak ilyen célzatú hasz­nálata sokkal későbbi keletű. A 239. oldalon az Alpokban vadászgató Alboinnak „különös" élményben van része: „iszonyú pokolbeli fenevadak kerültek nyi­lai elé, majd két akkorák, mint a pannon erdők bölényei". — Nem tudjuk elképzel­ni, hogy milyen „pokolbeli fenevadakkal“ találkozott itt Alboin az időszámítás utáni 568. évben?! (A szöveg után ítélve ele­fántokról nincs szó.) Az Égő föld stílusában, nyelvében, vala­mint környezetrajzában és történelmi at­moszférájában itt-ott előforduló fogyaté­kosságok valóban csak az ellenkezőt, a po­zitívumot bizonyító kivételek. Egri a ro­mantikus téma és mozgalmas történetiség által megkívánt gazdag nyelvet és színes stílust a regény legtöbb oldalán biztos kézzel tudja előteremteni és kezelni. Ez az adekvát nyelv és stílus rendkívül fon­tos szerepet tölt be a regény főszereplői­nek a jellemzésével is. Rosamunda és Al­boin külső bemutatásánál és léiekrajzánál természetesen nemcsak a nyelvi és stilisz­tikai eszközökre támaszkodik az író, ha­nem bőségesen él — élni tud! — a jel­lemzés egyéb eszközeivel is. Az alapvető egyéni tulajdonságokat, jellemvonásokat nemcsak leírásszerűen, hanem közvetve: kifejező tetteken és mesterien feltárt és lélektanilag megalapozott érzelmi állapo­tokon keresztül mutatja be. Mint azt már Medve és Szőke idilljével kapcsolatban ki­emeltük: ügyesen jellemez az ellentétes tulajdonságok bemutatásával ható ellenkép­pel is Végül, de nem utolsósorban je­lentős szerepet játszik Egri jellemábrázo­lásában a történelmi háttér. Ügyis mint közvetlen jellemző-eszköz és főképp úgy, mint a jellemek társadalom-történeti hi­telesítője. Az Égő föld jellemei, fő- és mellékszereplői — gazdag egyéni vonásaik ellenére is típusok: a történelmi környe­zetből nőnek ki, koruknak és társadal­mi helyzetüknek a függvényei. A regényalakok sokoldalú jellemzésével és történelmi megalapozottságukban szug-

Next

/
Thumbnails
Contents