Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - LÁTÓHATÁR - A. J. MORGYIMOV: A nép életmódja és kultúrájának nemzeti formái

vadászattal kapcsolatos jeleneteket ábrázolnak, a harci táncok a népek őskorában, az egyes törzsek harcainak időszakában születtek. A harci táncok jelentősége abban rejlett, hogy a népet a közelgő hadjáratra lelkesítették, fokozták harci szellemét és saját erejébe vetett hitét. Az ilyen táncnak világos gyakorlati jelentősége volt. Az idők folytán ez a jelentősége ugyan teljesen eltűnik, de a tánc megmarad, tovább fejlődik, új tartalmat kap, tökéletesedik és nemzedékről nemzedékre szállva mind szebbé és vonzóbbá válik.

A valóságban az életmód és a művészet viszonya jóval bonyolultabb, mint első látszatra vélnénk. Mihelyt valamely művészi alkotás megszületik, tüstént bizonyos önállóságra tesz szert és elkezdi élni a maga „független“ életét. Ezért a nemzeti művészet alkotásai, melyek valamikor a régmúlt időkben születtek és az illető nemzet életmódjának bizonyos vonásait tükrözik, teljesen új feltételek közepette is fennmaradnak és esztétikai élvezetet nyújtanak olyan embereknek, akiknek talán fogalmuk sincs őseik életéről és életmódjáról. A művészi alkotások hosszabb életűek tehát, mint az őket egykor-létrehozó feltételek. Természetesen ez csak a legjelentősebb, valóban népi művekre érvényes.

A tánc, a dal, a zene — minden művészi megnyilvánulás — mindig és mindenütt a munkához fűződik mind kezdetben, mind további fejlődésében. A művészet fejlődésének egyes szakaszaiban és különböző formáiban ez a kapcsolat természetesen különféleképpen nyilvánult és nyilvánul meg. E kapcsolat sokkal bonyolultabb és sokoldalúbb, mint azt a szociológia vulgarizátorai elképzelték. Néhol csaknem eltűnik, hogy új politikai és ideológiai jelenségeken keresztül jelentkezzék.

A művészetnek, táncnak, éneknek munkás eredetéből kiindulva egyes polgári teoretikusok vulgárizáló elméletet dolgoztak ki, amely szerint a dalok és táncok a munka ritmusának értelmetlen reprodukciói. Szerintük a művészet nem tudatos alkotás gyümölcse, semmiféle társadalmi értelme és tartalma sincs. A művészet valóban összefügg a munkával, de kapcsolatuk nem egyhangú és nem is változhatatlan. A kizsákmányolok érdekében kifejtett jobbágymunka szomorú sóvárgással és keserűséggel teli dalokat szül, viszont a szabad embereknek a társadalom és önmaguk javára végzett szabad munkája optimista dalokban jut kifejezésre. Ez pedig egyáltalán nem szorítható bele a ritmus sémájába.

A nép életmódja és munkája a zenében is megnyilvánul. A zene alapját — mint ismeretes — népi dallamok alkotják. Az orosz klasszikus zene nagy eredménye volt a népi dalok és táncok realista feldolgozása. Ezen az úton haladnak tovább a szovjet zeneszerzők is.

A nemzetek életmódja jut kifejezésre a képzőművészetben és különösen a díszítésekben. A jakutoknál, akik ősidők óta állattenyésztéssel foglalkoznak, a ló és a szarvasmarha mindig megtalálható a mammutcsont- és fafaragványokon. Sokkal ritkább a szarvas vagy a rénszarvas, és ha előfordul is, ábrázolásuk közel sem olyan tökéletes, mint a jól ismert háziállatoké. Az evenkek és csukcsok viszont, akik munkájukban lovakat és teheneket nem használnak, a szarvasok, medvék és rénszarvasok ábrázolásában érnek el művészi tökélyt.

A nemzet életmódja a nyelvben és az irodalomban is megnyilvánul. A szép- irodalomtól elsősorban azt kívánjuk, hogy hűen ábrázolja a nép életét. Érthető, hogy mennél gazdagabb egy nemzet szépirodalma, annál inkább kifejezésre jut benne élete, szokásai, hagyományai, stb. Az orosz irodalom, mint a testvéri szovjet nemzetek irodalmai között a leghaladóbb, példaképül ál! előttünk az orosz