Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - ORDÓDY KATALIN: Visszatérés

nyomán felsajgott, lappangó gyűlöletet, vádaskodást oltott a szavakba és áthághatatlan szakadékot támasztott köztük.

A levelek elmaradtak, s benne is megfakult a szégyen, a gyalázat érzése. Könnyűnek, felszabadultnak érezte magát. Új lányok jöttek, közvetlen pajtáskodásuk, nyíltságuk lebilincselte, ideig-óráig lekötötte. Alena, Lida, Marenka és végül Jana... Jana, akit az óta az este óta bűntudatosan került és ha a lány megszólította, félszeg kifogásokkal igyekezett menekülni előle.

Vívódásokkal, gyötrelmekkel teli kegyetlen hetek után végre elszánta magát: hazamegy. Döntsön Ilonka mindhármuk sorsa felől.

Két napja, hogy Ágnis a nyitott ablakhoz húzta:

— Nézd, ott mennek az óvodások. Egymás szoknyáját fogják. Az innenső oldalon az ötödik a te ... az a Zsóka. Szép kislányka.

Nézte, nézte a gyereket, míg az egész sor el nem tipegett, és nem tudta, mit érez Este az ágyban százszor végigjártatta képzeletében a kicsiket, és az ötödiknél mindig meg akarta állítani őket. Nézni akarta a gyermekét és nem látta az arcát.

Azon kapta magát, hogy újra a házuk elé érkezett. Cipője orrával belökte a nyikorgó kiskaput.

4

Ilona átöltözött, a gyerekről is lehúzta a nedves ruhát és föltette a tűzhelyre a délről maradt ételt, hogy Zsóka időben vacsorát kapjon Meg sem hallotta, ha a kislány szólt hozzá. Hát megtörtént. Végre viszontlátta három év után! Ebből a három évből az utolsó kettőben úgy érezte, hogy Laci meghalt, eltűnt, vagy talán nem is volt soha. De most itt van, feltámadt és akármelyik nap egymásba botolhatnak. Jó, hogy a szomszédasszony előre szólt. így is feldúlta a viszontlátás. Maga sem hitte volna, hogy ennyire felkavarhatja a találkozás.

Kenyeret, kést rakott az asztalra, a kredencből kivette a két tányért, mikor kopogtak. Megrezzent. Kezében összecsörrentek a tányérok. Laci! — dobbant beléje. Bénultan meredt az ajtóra. Barta Géza felesége lépett be. Ugyancsak régen járt már Ilonkánál. Arcán zavar tükröződött.

Követségben jár. Ilona azonnal tisztában volt a látogatás céljával.

— Szervusz ...

A tányérokat az asztalra tette és a váratlan vendég elé ment.

— Jó estét, Ágnis.

— Vacsorához készülődtök? — erőlködött Bartáné.

— Igen, kis déli maradék.

Ilona az asszonyra emelte szemét, és várta, hogy beszéljen, mondja el, miért jött.

— Mi már utána vagyunk .. .

Bartánét egyszeriben elfutotta a méreg. Mi a fenének hagytam magam rávenni

— tett magának heves szemrehányást és nem törődve előre kitervelt okos és rábeszélő mondókájával, egészen más hangot ütött meg.

— Tudod ugye, hogy a Laci hazajött? Napok óta nem hagy nekem békét, mert beszélni szeretne veled, de nincs bátorsága a képét idetólni. Azt szeretné, hogy én hozzam rendbe, amit ő pocsékká tett. Most addig nyaggatott, míg látod, eljöttem.