Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SZÁNTÓ GYÖRGY: Petőfi rokona - Bezruč

kétszer láttak napvilágot Angliában Bezruč versei A költő egyik születésnapja alkalmából külön táboriposta-bélyegzőt készítettek. Franciaországban, Párizs felszabadulása után, amikor hazánkban még a fasiszták terpeszkedtek, a francia­csehszlovák kultúrkapcsolatokról írott cikkekben emlékeztek meg Bezručról s kö­zölték verseinek újabb francia fordításait is. Az egész világon tudták, hogy ezek a költemények, amelyek a munkásság kemény harcában születtek, a fasizmus ellen is fegyvert jelen­tenek és semmi eszközzel el nem némíthatók. BEZRUČ MAGYAR KÖNYVEI Egy magas kort megélt költő könyvtárát áttekinteni bizony nem gyerekjáték, ma azonban már Petr Bezruč hatalmas könyvállományáról is pontos jegyzék áll rendelkezésünkre, amelyből türelmes tanulmányozással megállapíthatjuk, mi mindent olvasott tulajdonosa. Minket e könyvtárral kapcsolatosan elsősorban az érdekel, akad-e benn magyar vonatkozású könyv, magyar író vagy költő műve vagy olyan kiadvány, amelyben Bezruč verseinek magyar nyelvű fordításai sze­repelnek. Hiszen joggal feltételezhetjük, hogy annak idején, a harmincas években pl. Mártonvölgyi László vagy valamelyik műfordító elküldte Bezručnak a szlová­kiai magyar írók antológiájának első és harmadik kötetét s ugyanígy feltehetjük, hogy Antonín Straka, József Attila segítője a műfordításban, aki hivatásának tekintette a csehszlovák és magyar költők összeismertetését, ugyanezt tette a Bezruč-verséket tartalmazó magyarországi antológiával. A sok reménnyel kecsegtető kutatás némi csalódást eredményezett. Bezruč könyvei közt gyéren vannak magyar művek. A számszerint három közül sem mondható mind magyarnak. Mind e három kötet bizonyítja azonbán érdeklő­dését a magyar nép élete és kultúrája iránt. Elsőnek egy berlini kiadású nyelv­könyv bukkant elő a könyvtár sűrűjéből (M. Hoffmann: Ungarisch), amely arra enged következtetni, hogy a költőt nem hagyta közömbösen a németül megismert magyar költők nyelve és tán az sem, hogy József Attila a leg féktelenebb Horthy- önkény idején tolmácsolta magyarra „Ki áll helyemre“ című versét. A könyvtár másik magyar könyve Illyés Gyula regénye, amely cseh fordításban „Lidé z pusty“ címmel szerepel a jegyzékben, Végül helyet kapott a költő könyvtá­rában Sípos Győző Bezruč-fordításainak Pozsonyban, 1955-ban megjelent kötete. PETR BEZRUČ A MAGYAR IRODALMI KÖZTUDATBAN A sziléziai bárd egyes dalai még a harmincas évek elején váltak a magyar proletárkultúra kincseivé. Első nyomtatásban megjelent fordításnak József Attila előbb említett Bezruč-fordítását tarthatjuk, amelyet a budapesti Népszava közölt 1932, évi karácsonyi számában. (Az ünnepi példányt az opavai Bezruč Múzeum őrzi.) József Attila mellett a második világháborút megelőző évtizedben más műfordítók is foglalkoztak a Sziléziai dalokkal: Sípos Győző, Sebesi Ernő, Dénes Endre, Körösi György és Petneházy Ferenc ismertették meg a magyar olvasót a cseh proletárköltő legerősebb verseivel Sikerültebb és kevésbé sikerült mű­fordítások jelentek meg a szlovákiai magyar írók nyitrai antológiájában, a cseh és szlovák költők első, 1936-os budapesti antológiájában, valamint számos újságban és folyóiratban. Nem lehet közömbös a magyar Bezruč-kiadványok szempontjából az a tény sem, hogy akkortájt jelent meg Budapesten a Literatúra Mondo kiadásában a CEHOSLOVAKA ANTOLOGIO, mely négy Bezruč-verset

Next

/
Thumbnails
Contents