Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SZÁNTÓ GYÖRGY: Petőfi rokona - Bezruč

északról ránktörő ellenség rohamát, csak még jobban elkeserítette s jegyzetei közé ez a kéziratos sóhaj került:

Óh, München... £ gyászos év a hon testébe tép!

Mind térdre hull a vezér, de főt nem hajt a nép.

Egy évvel előbb érte meg a költő hetvenedik születésnapját s ekkor már ott díszlett szülőházán a kőből való emléklap. A henleinistáknak fájt, hogy „E házban született 1867. szeptember 15-én Petr Bezruč sziléziai költő“, a német megszállók bevonulása után első gondjuk volt, hogy az emléktáblát horogkeresztes zászlóval födjék el és röviddel utóbb a kőtáblát össze is törték. A költő Sziléziából Brnóba költözött, ahol a Žabovŕešky-negyedben élt. Verseinek világraszóló népszerűsége és maga a tény, hogy indexen levő költő létére egy- áltálában élni merészel, aligha tette valószínűvé, hogy a német protektorátus vészes árnyékában nyugodtan kivárhatná a háború végét. A német politikai rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, egyízben a lakását is teljesen feldúlta. Bezruč később Kostelecre költözött, hogy kevésbé legyen szem előtt. Sok csapás, veszteség érte családtagfok, rokonok, barátok halálával. 1942 tavaszán, J. S. Machar elhúnyta alkalmával így kesergett:

... mily sivár, kietlen a világ nélküled.

Bilincsbe verten sír a szabadság.

Ám egy esztendővel később már látni vélte a háborús szörnyűségek végét:

Nézd a béke csillagát ,

túl a messzi hegyeken ...

— írja egy négysorosában, 1944 húsvétjára jósolván a vérontás megszűnését.

Abból, amit eddig elmondtunk a költő München utáni életéből, azt hihetnénk, hogy csendesen, sőt megadóan tűrte sorsát. Az idős Petr Bezruč azonban, ha némán is, még több veszedelemnek volt kitéve, semmint maga gondolta, mert a műve beszélt helyette. Csehül az utolsó szabad Bezruč-kôtet 1938-ban jelent meg „Tanulmányok a Lustig-Caféból“ címmel. 1940-ben még megjelenik a „Bezruč hangja“ c. mű és 1942-ben a „Krokodílus ferde mosolya“. 1944-ben a cenzúra felületessége folytán sikerült egy népnaptárban is megjelentetni Bezruč sorait. Ma külön érdekességnek számít, hogy a negyvenes években megjelent Bezruč-monográfia (Frant. Sekanina műve), amelyet azonnal elkoboztak, a prágai könyvkiadó dolgozóinak gondossága folytán több mint félezer példányban titkos rejtekhelyre került, ahol a háború végeztével egy raktáros véletlenül éppen a költő kormánykitüntetése alkalmával bukkant rá,

Bezruč a háború alatt (tán akkoriban maga sem sejtette) harcolt is. Csaknem minden külföldi adón, amelyen az elnyomott és üldözött csehszlovákiai dolgozók számára sugároztak műsort, gyakran olvastak fel a Sziléziai dalokból, persze a költő nevének elhagyásával, nehogy még jobban meggyűljön a baja a fasiszta megszállókkal. Angliában első ízben csehszlovák katonák adták ki Petr Bezruč verseit, a Sziléziai dalok 16 válogatott költeményét, nyomban partraszállásuk után. (Ez volt az első cseh könyv, amely Albionban megjelent.) 1944-ig még