Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SZÁNTÓ GYÖRGY: Petőfi rokona - Bezruč

koruk viszonyait jól tükröző, bátorhangú versek szerepelnek. Álljon itt illusztrációként a Hivatali autó és jellem c. vers 1938-ból, hevenyészett fordításban:

Ez a kötet, amelyet az osztravai kerületi kiadó nem tudott mindmáig sem eljuttatni mindenüvé, ahol érdeklődésre tarthat számot,, újra elénk állítja az emberbarát és természetrajongó Bezručot, de bemutatja a kevésbé ismert sza- tíra-költőt is. Megérdemelné az azóta kiadott további verskötettel együtt (1958), amely a költő apróbb költeményeit, verses üdvözleteit, rímes jegyzeteit, stb. tartalmazza, hogy a Sziléziai dalok magyar fordítói és népszerűsítői újra hozzáfogjanak Bezruč művének tanulmányozásához.

A KÖLTŐT A FASIZMUS SEM NÉMlTHATTA EL

A költő életművét és legharcosabb verseit tanulmányozva egyeseknek úgy tűnhet fel, hogy kifejezetten németellenes megnyilvánulásokról van szó, ám csak aki nem akarja, az nem látja, hogy szerzőjük szenvedélye nem a német nép ellen, hanem a német tőke és a német nyelv erőszakos terjeszkedése, a németesítés és az imperializmus ellen irányul. Bezruč versei németül is — ugyanúgy mint magyarul, japánul, angolul és megannyi más nyelven — a munkásosztály harci fegyverévé váltak. 55 esztendővel ezelőtt jelentek meg ezek a versek német nyelven elsőízben s a második világháború kitöréséig még vagy nyolcvanszor találkozunk velük különféle válogatásokban, folyóiratokban, újságokban. Német fordítói közül a legnevesebbek R. Fuchs, Franz Werfel és Paul Eisner.

Münchenben 1928-ban jelent meg három Bezruč-vers s ez már egyike a legutolsó németországi kiadásoknak. Később már csak Prágában, Pozsonyban, Zürichben, Bernben, Amszterdamban és Zágráb-Belgrádban jelent meg valamelyik sziléziai dal vagy e dalokból válogatás. 1933-ban ismét napvilágot lát egy vers németül Prágában, de ekkor már a hatalomra jutott hitlerista rendszer száműzi sajtójából a költőt. Két esztendő múltán a Deutsche Beskiden-Zeitung dühösen tiltakozik az ellen, hogy a prágai közoktatásügyi minisztérium karácsonyi ajándékul Bezruč verseit küldte el a hazai német iskoláknak. (Ki tudja, vajon a proletárversek írójának vagy a zsidószármazású műfordítónak a személye sértette-e jobban a henleinistákat!...) Elkövetkezett 1938 — amikor München nyomán nekilódult a német térhódítás acélmasinériája, hogy az egész haladó európai kultúrát lehengerelje. Abban az évben lát utoljára napvilágot két Bezruč- költemény németül, egy amszterdami kötetben, amely a Népek hangja — minden idők és tájak legszebb versei címet viselte.

Húsz éve, hogy az úgynevezett Szudéta-vidék német megszállás alá került. A fasiszták elfoglalták Petr Bezruč szülővárosát, Opavát és más, szívéhez nőtt cseh-morva városkákat és falvakat. Az, hogy hajdan ő maga jósolta meg az

Te uralkodsz, s nem elég murik ás embernek a bére. Autót akarsz, bitang? Végy igaz dolgot teszel véle.

Emeljék az adót még s a hű polgár hadd fizessen? Autót akarsz, bitang — végy, úgy cselekszel jellemesen.

Nézd a munkás özvegyét...

A te nőd meg csupa ékszer. Autót akarsz, bitang? Végy, ha demokrata-módra érzel!