Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - SZÁNTÓ GYÖRGY: Petőfi rokona - Bezruč

folyó is mintha verseit mormolná s az utcán járók-kelők mind őt emlegetik, mintha visszavárnák, mintha csak tegnap távozott volna el párnapos látogatóba Isztebnére vagy Felső-Kubinba . ..

Sajnos, én az élő költővel sohase találkoztam. Ilonka nénit sem kereshettem már fel rózsafái között, csak sírhantjához zarándokolhattam, mely az alsó-kubini temetőben domborodik, férje sírja mellett. Ám jóságos arcát, s vigasztaló, bíztató szavait sohasem felejtem el s féltve őrzöm halhatatlan férjének sorait, melyeket még diákkorában vetett papírdarabkákra s melyeket szelídnézésű feleségétől, Ilonka nénitől kaptam.

Valahányszor Hviezdoslavról olvasok vagy hallok, felrémlik emlékezetembe* az ő jóságos életepárja s a költő egykori verssora, melyet Ilonka nénitől hallottam először s amely végigkísér életem folyásán:

.. az anyaszóba van a szív is zárva'.“

SZÁNTÓ GYÖRGY

Petőfi rokona — Bezruč

(Jegyzetek a költő halálának első évfordulóján)

Nem, bemutatni már nem szükséges a költőt a magyar olvasónak. E jegyzetek célja más: legalább nagy vonalakban megmutatni, mennyi mindent nem tudunk még a Sziléziai dalok szerzőjéről, mennyi mindennel tartozunk még neki gazdag örökéért, amelyet ránkhagyott.

MINDÖSSZE EGY VERSESKÖTET SZERZŐJE?

A cseh és szlovák költők antológiája, amely 1953-ban jelent meg Budapesten, jegyzeteiben többek között ezt írja: „Bezručnak mindössze egy verskötete jelent meg: Slezské písné (Sziléziai dalok, 1909).“ Egyetlen kötet költőjének nevezték sokáig nálunk is, ami azonban ma már nem felel meg a tényeknek. Itt nem arra gondolunk, hogy említett könyve 1953-ig csupán csehül 31 ízben került kiadásra. Nem is arra, hogy a költő verseiből más kötetek, válogatások, főleg bibliofil kiadványok is megjelentek vagy 30 alkalommal. Bezruč magyar tisztelői eddig például vajmi keveset tudnak Bezručról, akinek prózáit 15 alkalommal adták ki s nem hallottak további versesköteteiről (pl. a Stužkonoska modrá c. könyvéről) sem. Pedig még élete folyamán, 1957-ben jelent meg Osztraván további költeményeinek kötete, Verše starého ještéra címmel. (A pipás krokodílus Petr Bezruč kedvelt jelképe volt.) Ez a kötet szebbnél-szebb, harcos verseket tartalmaz s a Sziléziai dalok modern folytatásának tarthatjuk őket. Bármily hihetetlenül is hangzik ez az eddig ismert adatok alapján, a költő a München előtti köztársaság teljes húsz esztendején át írt. Ennek bizonysága pl. az Urak ellen c. versciklus, amelyben