Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HAGYOMÁNYAINK - FÁBRY ZOLTÁN: A halottak élén

Soha-soha nem állok rabnak Őrjöngő népek közepébe,

Nem állhat az, kinek a vágya A népek és az Isten népe S a minden vágyak legszebb vágya:

Ez a világ legyen világja,

Ékes, vidám, aki jaj, ésszel Embernek mert jönni a meréssel Szántja, gondolja el a Bolygót.

Az ember-merés: a különb-merés, a szenvedésnél több, nehezebb állásfoglalás: „Mert most a Szó olyan legyen, mint a Hegyen Krisztus Szava“ ... A különállás különb-állása „tömeg Mának nem adhatja magát“. Ady így lesz „tábor, gőgben egyedül“, aki tudva tudja, hogy „milliókért élhet egynéhány“.

Ady próbát kiállt igazolás, kiteljesedett következetesség. És ez a következetesség a legtisztább humánum, ahogy azt csak az embertelenség kohójában, a különb magatartás külön-állásával lehet tántoríthatatlanná megedzeni. De ha nincs benne a humánum Párizsból hozott adagja, ha nem tudja magát az emberjogok stafétájának és a német világdermesztés magyar vétójának, akkor a különös nyáréjszaka csak sokkot eredményez, levegő után kapkodást. Ady azonban több volt, mint partra vetett, levegő után kapkodó hal, kit az események pillanatnyilag sem vethetnek ki igazi eleméből, a humánumból. Ady a különös nyáréjszakán önmagát megtalálón eszmélt a rettenetre: küldetése muszájpróbájára. Ady itt és így lett kiteljesedés: „S íme mindmostanáig itt élek akként, amaz éjszaka kivé tét t“.

A különös nyáréjszakán ember született az embertelenségben! Aki — mint Schöpflin — azt állítja, hogy Ady „szava egyszerűen a természet tiltakozása a háború ellen“ és nem más mint „az emberi idegrendszer elszörnyedése“, — az Ady humánumának máig ható háborúellenes értelmét cáfolja. A dolog nem olyan egyszerű. Csak aki természeti jelenséggé avatja a háborút, kisebbítheti Ady háborús magatartását egyszerű természeti reakcióvá és idegsokká. Ady háborús magatartása ennél sokkal több: nem természeti jelenség, de emberi állásfoglalás erkölcs-tette. A különb-állás nem idegreakció, de tu d a t o s állásfoglalás műve, a humánum természetes reakciója embertelenség idején: az értelem tiltakozása és a szív dobolása. Ady alapfájdalma az ember megcsúfoltatása: az „Ember büszke legényének“, a gondolatnak részeg, „véres, szörnyű lakodalomba“ való indulása. A hangsúly a gondolaton van, az értelmen.

Az író elsősorban szellemerkölcs, értelmi lelkiismeret. A gondolat ezen a síkon a szellemnek elkötelezett ember különb-állása, ellenállása. Büszke poszt, de kegyetlen strázsa. A gondolat árva, de mint eszme mindenkié. Mi az eszme? Állásfoglalássá ért gondolat. Gondolat, mely teremt és változtat, szó, mely kezdet és alap, erkölcs, mely ítéletre és rendezésre jogosít, erő, mely elválaszt és összeköt. Az erkölcs-fogalommá kiért eszme valósága: forradalom. 1789 — minden forradalmak elseje — a gondolat elkötelezettje. Montesquieu és Diderot, Voltaire, Rousseau gondolatainak összessége a szabadság-egyenlőség- testvériség eszméje. Ady 1789 elkötelezettje, költő, aki nem Verlainja akar lenni, de „Vietor Hugója korának“, költő, aki Baudealaire helyett Zolát siratja. Ady korában a szellemnek elkötelezett ember már csak a vádat ismeri, az ellen