Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - ORDÓDY KATALIN: Visszatérés

O R D Ö D Y KATALIN

(üiLLzatÁfh

i

Fülledt vasárnap délután volt. A falura rekkenö hőség telepedett. Aki csak tehette, a házak hűvösébe menekült, néhányan pedig, kivált a fiatalabbja, az Ipoly vízébe mártogatta magát. Az egyik kerítésen félig leszakított plakát lógott mozdulatlan kókadtságban. A CSEMADOK hirdette rajta az aznapi műsoros délutánt és az előadást követő esti táncmulatságot.

Virágos ablakú házból fiatal nő lépett ki, körülnézett s mivel nem lelte, akit keresett, fejcsóválva a kiskapuhoz ment, és kissé kihajolva az útra elkiáltotta magát:

— Zsóka!

Az útszéli eperfa tövében húzódó keskeny gyepsávról kisleány tápászkodott fel. Egész ruházata cseppnyi tarka kartonnadrágból állott, babája meg, amit féltő gonddal szívéhez szorított, éppenséggel pucér volt, és kauesuk-rózsaszín teste élesen elütött a varkocsos kislány napégette színétől.

— Gyere, hadd mossalak le .. . nemsokára indulnunk kell.

— A kultúrházba készülsz, Ilonka? — érdeklődött valaki, s a palánk mögött feltűnt a szomszédék menyecskéje.

— Oda. Ti nem jöttök?

— Majd csak este. A táncba.

Ilona menni akart, de a szomszédasszony arcán látszott, hogy van még valami mondanivalója, amit nehezére esnék későbbre halasztani.

— Igaz is, hallottad az újságot? Barta Laci itthon van. Azt beszélik, itt is marad.

Meg lehetett elégedve a hír hatásával. Ilona lábából kiszaladt minden erő.

— A Barta Laci? — motyogta s tétován nézett át a kerítés fölött, de hamar összeszedte magát és minden ok nélkül ráripakodott a mellette állingózó gyerekre.

— Kotródj már befelé, még elkésünk miattad!

Mikor befordult az ajtón, még akkor is magán érezte a szomszédasszony kandi pillantását. Leereszkedett a székre és tenyerével néhányszor végigsimított a halántékán. Hát ez . .. ez nagyon váratlanul jött. ..

Zsóka leráncigálta kis bugyiját, és beleült az előkészített nagy lavór vízbe.

— No, gyere anyu.

Persze. Felkelt, vette a szappant, törülközőt s gépiesen ismételte a százszor végzett mozdulatokat, mikor hirtelen eszébe villant valami.

— Kislányom - izgatottság lappangott hangjában - meséld el még egyszer, hogy volt azzal a bácsival ott az óvoda előtt?

— Hiszen már elmondtam, anyu...— de azután engedelmesen eleget tett anyja kívánságának, akinek arcán két piros folt gyűlt ki, úgy hallgatta minden szavát.