Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről

foglalhatunk el kutatása közben. Marxista szempontból a kuruc mozgalom haladó jellegű, mert az ország függetlenségéért küzdött az idegen hódítók ellen, a nagyobb szellemi szabadság (pl. a protestánsok vallásszabadsága) és bizonyos szociális célkitűzések megvalósítását is kilátásba helyezte. Ezért nem fogadhatjuk el egyes polgári szlovák vagy cseh történetírók kurucel- lenes nézeteit.

Cseh részről egy burzsoá katonai szakértő, Bedrich Swieteczký foglalkozott részletesebben a kuruc mozgalommal Kuruc háborúk Szlovákiában c. könyvében. Anyaga nagy részét bécsi levéltárakból gyűjtötte össze, ezért könyve sok olyan tényt és adatot is tartalmaz, amit magyar történetírók és irodalomtörténészek még nem dolgoztak fel. A tények megítélésében Swieteczký igyekszik objektív lenni, de labanc jellegű forrásai sok kurucellenes megállapításhoz vezetik. Egyes harcok leírásakor pl. az ellenség név alatt a ku- rucokat érti. Hadtörténeti szempontból számos megállapítása így is értékes és helytáľó. Anna Gašparíková Rákóczi felkelése és a szlávok c. disszertációjában21) főként a mozgalom szlovák vonatkozásaival foglalkozik. Ebből a szempontból műve úttörő jellegű s fontos forrásgyűjtemény, de a magyar nacionalista kutatókkal szembeállítja a szlovák nacionalizmus álláspontját s a burzsoá nacionalista ellentéteket erre a nacionalizmustól mentes korra is átviszi.

Viszont nem tarthatjuk a Rákóczi-fel- kelést annyira haladó jellegűnek a jobbágykérdésben, mint az erdélyi antológia szerkesztői, akik tévesen azt állítják Rákócziról: „A kivívott szabadság nemcsak a német zsarnokság lerázását, de egyben a jobbágyiga széttörését is jelentette volna, és kellett, hogy jelentse. Ezért nagy érdeme Rákóczinak, hogy a jobbágyság e döntő fontosságú követeléséért: a jobbágyiga enyhítéséért, mi több, lerázásáért is

antifeudális célkitűzéseket nem tulajdoníthatunk neki.

Hangsúlyoznunk kell, hogy Erdély mellett Szlovákia területe volt a kuruc mozgalom legbiztosabb talaja. Ezért a kuruc mozgalom kutatói nem juthatnak végleges eredményhez, amíg nem dolgozzák fel a történelmi materializmus szempontjából a szlovákok szerepét a kuruc mozgalomban. A tények feldolgozásánál pedig határozottan el kell választanunk az eredeti forrásokat a polgári kutatók müveitől: a XIX. és a XX. században keletkezett feldolgozásoktól, mert ezek saját nacionalizmusukat vitték bele a kuruckorba. A szlovák vonatkozások felderítésének fontossága nem jelenti azt, hogy a jő ügy érdekében rossz anyagot, nem hiteles kuruc verseket is felhasználhatunk, mert ez Thaly hibás módszerének a megismétlése volna. A szlovákok részvételét a kuruc mozgalomban kétségkívül hiteles kuruc motívumokat tartalmazó szlovák népdalok, a „Hej, mikor én kuruc voltam Rákóczi vojnában“ kezdetű kéziratos vers, eredeti feljegyzések, emlékiratok stb. igazolják. Bátran feltételezhetjük, hogy hasonló hiteles anyagot a román és ukrán kuruc emlékek kutatói is találnak.

Ugyancsak új ismeretekkel gazdagíthatja a magyar irodalomtörténetírást is a szlovák. álkuruc versek problémájának kutatása. Mivel sokak előtt még ma is kérdéses, hogy hamisította-e Thaly Kálmán a kuruc balladákat vagy sem, azért segítene a kérdést eldönteni, ha megtudnánk, hogyan vélekedett Thaly az övéhez hasonló módszerrel hamisított s neki megküldött Tá šuranská sigota kezdetű versről. Thalynak észre kellett vennie, hogy valaki az ő módszerével létrehozott kuruc verset tűnteti fel eredetinek, hisz Matunák Mihály naiv buzgalmában még a történeti forrásokat is megjelöli (Thaly: Ocskay ... 204 — 5. o., Rákóczi Levéltár V. k. 669 —

21) Gašparíková: Povstanie Rákócziho a Slovania. Sborník FFUK. Bratislava. 1930. n) I. m. 34. o.