Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről
dalokról: „A surányi vitéz" átirt népdal, a „Surányi kuruc dal" első három versszaka népdalokból való, többi része és „A surányi mustra“ egészen Matunákék szerzeménye. A szlovák népköltészetben van több kétségtelenül hiteles, kuruc motívumokat tartalmazó népdal is, s A surányi vitéz egyes motívumai ezekhez- hasonlítanak. Ezért nem lehetetlen, hogy e népdal eredetileg is kuruc dal volt, és Matunákék kurucrajongásukkal éppen ezt rontották el, amikor a kétségtelenül hiteles motívumokat tartalmazó dalt átalakították Thaly- ék felfogása szerint. A másik lehetőség pedig az, hogy ezeket a dalokat, az érsek- újvári kuruc ének szenzációként ható felfedezésének hatására, történeti adatokból és népdal-motívumokból gyúrták egybe 1891-ben és 1892-ben. Mivel át nem írt változatukat Surány környékén nem találtuk, az utóbbi lehetőséget kell valószínűnek tartanunk. Százszázalékos hitelességgel azt sem tudtuk megállapítani, hogy a két Matunák közül melyik szerezte a surányi dalok mai változatát. Matunák Mihály történész Horák fent említett leleplező cikke után azt állította, hogy apja, Imre a szerző, aki surányi középparaszt, bíró, templomi előimádkozó és rigmusköltő volt. A surányi mustra c. dalban azonban olyan történeti adatok vannak, melyek Matunák Mihály szerzőségét vagy közreműködését bizonyítják. Nem feltételezhető ugyanis egy dolgozó parasztról, hogy ilyen alapos történeti szakismeretekkel rendelkezett, s Matunák Mihály maga idézi Thalynak írt levelében a többezer oldalt kitevő Rákóczi levéltárból és Thaly vaskos köteteiből azokat az adatokat, melyek megegyeznek az ének szövegével. Az énekek mind Matunák Mihály feljegyzéséből kerültek nyilvánosságra, de valószínű, hogy a két Matunák együtt dolgozott, sőt az sincs kizárva, hogy Ernyey József és az érsekújvári kuruc dal felfedezői is tudtak az ügyről. Hogy Matunák Imre együtt működött a fiával, azt bizonyítja egyes surányiaknak az az állítása, hogy nemcsak ő, hanem közeli ismerősei is énekelték A surányi mustrát. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a surányi szlovák álkuruc dalok abban a légkörben születtek, melyet az 1848-as forradalom bukása után a részben visz- szafojtott, izzó, !németeUenes magyar hazafias érzés alakított ki. Ebben a szellemben írta Thaly Kálmán 36 kötetet kitevő történeti művét és többszáz tanulmányát a kuruckorról. Lázas tevékenységével, eszményített hazafiságával sok hívet szerzett eszméinek; így lett példaképévé egy kezdő szlovák történetírónak, Matunák Mihálynak. A Thaiy szellemében dolgozó történetíróknak azonban volt egy alapvető tévedésük: a 48-as szabadság- harc bennük élő nemzeti eszméit anakro- n kus módon átvitték a kuruckorba, melyben ilyen eszmék nem voltak vagy éppen csak csíráikban voltak. Ebből a felfogásból még máig is maradt valami a magyar köztudatban, s a történetírók nem szokták hangsúlyozni, hogy mi volt a különbség a két „szabadságharc“-ban megnyilvánuló kétféle „nemzeti összefogás“ között. A romániai antológia szerkesztőinek a figyelmét még egy szempontra szeretnénk felhívni: a kuruckori magyar-román kapcsolatok felderítése érdekében meg kellene vizsgálni nemcsak a román népdalokat, hanem a magyar kuruc költeményeket is. Az átkozott sűrű erdő kezdetű népdal kuruc jellege pl. kétségbevonható, de a híres Erdélyi hajdútánc egyes soraiban kétségtelenül hiteles kuruckori románmagyar kapcsolatot találunk. • A kuruc költészet megértéséhez ismerni kell a semleges, sőt a kurucellenes állás- foglalású verseket is, hogy a mozgalom egészéről: ellentmondásairól, nehézségeiről is tudomást szerezzünk. A kurucellenes népdalt nem tarthatjuk egyszerűen labanc éneknek, mint Thaly tette, mert gyakran ugyanazon a területen, ahol panaszkodtak a kurucok fosztogatásai miatt, szidták a labancokat is: Ez nem jelenti azt, hogy semleges vagy kurucellenes álláspontot
