Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről
variánsaiban, mint pl. a Husári, Husári, Keď som sa zverboval stb. kezdetű népdalokban. E változatok mind szerelmi motívumot tartalmazó katona-dalok; magyar és kuruc motívumok is előfordulnak bennük. Ha ezeket a variánsokat összehasonlítjuk A surányi vitézzel, azt látjuk, hogy éppen az általunk is kifogásolt gyanús álkuruc motívumok hiányzanak belőlük. A dal itt következő szószerinti magyar fordításában külön betűtípussal jelöljük azokat a részeket, melyek más szlovák népköltészeti alkotásokban nem fordulnak elő, s valószínűleg Matunák Imrétől származnak: Nem leszek Surányban, Hanem harcolni megyek; Ha majd Rákóczi Zászlaja alá hív. Nem hagyom magamat kénysžeríteni, Magamtól megyek harcba; Hej, a magyar huszárokkal együtt fegyvert fogok. Ti magyar huszárok lovaitok szépek: Hej, ha közétek állok, nekem melyiket adjátok ? Lovad adunk néked, Ezt a hollófeketét; Hej, ez fog hordozni téged Gyönyörű vitéz. Mikor ráültem, A sorba beálltam; Hej, Bercsényi tábornok így szólított meg engem: Te surányi vitéz, Én kedves gyermekem Hej, ha honvéd lettél Hazád felvirágzik. Add kedves Istenem, Te is Szűz Mária, Hej, hogy viruljon nékünk a magyar haza. A surányi kuruc témájú versek közül ebben van a legtöbb hiteles motívum, s A surányi mustra címűben a legkevesebb. Az itt látható változtatások egy része természetszerűen is előfordul a népköltészetben, többsége azonban önkéntes, erőszakolt. Természetes változat például a „Surányban“, „surányi“ szó más helységnév helyett, hiszen a nép dalait a saját falujára alkalmazva szokta énekelni. Elfogadható a 16. sorban előforduló vitéz (víťaz) szó is legény (šuhaj) helyett, de a magyar hazát dicsőítő, Rákóczit, Bercsényit népszerűsítő sorok már nemcsak azért gyanúsak, mert más szlovák népdalban ilyen szellemben nem fordulnak elő, hanem azért is, mert hiteles adatokból tudjuk, hogy Matunák Mihály és apja tendenciózusan fáradoztak, azon, hogy ilyen motívumokat „találjanak“. Az utolsó versszakot pedig láthatóan a néhány hónappal e dal megjelenése előtt felfedezett, kétes hitelességű érsekújvári kuruc dalnak négy hasonló sorából írták át. A vlastibranec szóhoz hasonló erőszakolt kifejezés a szlovák eredetiben az „Uhri husári“ (magyar huszárok) és a „s Uhri husárami“ (magyar huszárokkal). Ezeket a kifejezéseket is önkényesen hozták létre a magyar nyelvtan alapján, mert csak a mi nyelvhasználatunkban jelent a „magyar“ szó egyformán főnevet és melléknevet is. Szlovákul csak „uhorskí husári“ és „s uhorskými husármi“ kifejezéseket lehet írni, de így nyilvánvalóan azért nem írhatta a buzgó énekköltő, mert hosszabb lett volna a verssor 1 — 2 szőtaggal. A szlovák népköltészeti gyűjteményekben ez a közismert motívum így hangzik: Husári, husári pekné kone máte20) Huszárok huszárok szép lovaitok vannak. Az eddigi vizsgálódások alapján így foglalhatjuk össze véleményünket a surányi 20) Lásd: Perečko belavé, červený dolomán. Praha, 1955. 202. o. Kollár: Národ- nie spievanky. Bratislava, 1953. I. k. 659. o.
