Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről

változatba, amilyenek a szlovák eredetiből hiányzanak. Ezért az erősen szabadon fordított költemény tudományos szempontból használhatatlan, de a fordítások átírása költői szempontból is felesleges volt, mert verstani szempontból az eredeti szöveg éppoly gyönge, rigmusszerű, mint Matunák fordítása. Az érdekesség kedvéért hasonlítsuk össze a Rákóczi, Bercsényi kezdetű és a Surányi kuruc dal azonos négy sorának magyar fordítását:

Mikor fegyvert fogtak Imígy fohászkodtak:

„Segítsd Uramisten A mi harcainkat.

Fegyverüket ragadták,

Felnéztek az égre:

„Segéljed mi istenünk Harcunkat jó végre.

(Az eredeti szöveg rímképlete:

a — a — x — a)

A XIX. századból származó magyar házasságon, magyar-szlovák testvériségen kívül az is jellemző a surányi dalokra, hogy sokkal erősebb kuruc öntudat, németellenes harciasság van bennük, mint a hiteles szlovák kuruc énekekben. Sokezernyi kuruc egetverő éljennel fogadja Bercsényit Surányban. Szinte türelmetlenül várnak a parancsra, hogy csatába rohanhassanak. A valóság ezzel szemben az, hogy éppen a surányi szemlét követő trencséni csatában bizonyosodott be, hogy nagy baj volt a népi kuruc csapatok harci szellemével és katonai fegyelmével. Bedŕich Swieteczký, cseh katonai szakértő joggal nevezte a jobbágyokból toborzott gyalogságot Rákóczi leggyöngébb fegyvernemének.18) Ez nem jelenti a jobbágyok megbízhatatlanságát, hanem azt, hogy ebben a korban a nagy csaták megnyeréséhez már feltétlenül szükség volt a katonai képzettségre, a fegyelmezett harci szellemre.

Már említettük, hogy népdalokkal kapcsolatban a nyelvi vizsgálódás a hitelesség szempontjából kevés eredményhez vezet. A surányi vitéz c. dalban van azonban egy olyan kifejezés, amelyet közelebbről is meg kell vizsgálnunk. Már az ének első közlése alkalmával megjegyezte Jozef Škultéty, hogy a vlastibranec sző anakronizmus. A „vlastibranec“ azonban nem is egyszerű anakronizmus, hanem olyan kifejezés, mellyel önkényesen fordította le valaki a magyar honvéd szót. A szlovák nyelvben a honvédet domobra- nec-nek nevezik, s a vlastibranec szó a magyar kifejezés hatására csinált analógia: a helyszínen győződtem meg arról, hogy még Surányban sem ismerik. Talán nem érdektelen ehez hozzáfűznünk, hogy Matunák kezdetben csak magyar nyelven írta történeti munkáit, s későbbi szlovákul írt munkáiban is találunk hasonló analógiát, így pl. a magyar nyelv hatására a lovasságot konníctvo-nak nevezi (jazdectvo helyett.19) Persze feltehető, hogy a honvédnek megfelelő, újkeletű domobranec szót 1892-ben még a surányi parasztok sem ismerték; ezért a vlastibranec kifejezés és az ének többi anakronizmusa származhat Matunák Mihály apjától is, aki eszes paraszt, surányi bíró volt, és 76 éves unokahúga, Matunák Paula állítása szerint valóban foglalkozott népdalok lejegyzésével és terjesztésével. (Az idős asz- szony pontos hitelességgel beszélte el Matunák Imre és Mihály életrajzi adatait, de arra nem emlékezett, hogy Surányban szlovák kuruc dalokat is énekeltek volna.)

Hosszú keresgélés után sikerült megtalálnom a szlovák népköltészeti gyűjteményekben a surányi dalok számos motívumát. A surányi vitéz c. dal legtöbb motívuma megtalálható a Ked som masíroval kezdetű katona-énekben (figyelemre méltó, hogy ennek a dallamára éneklik a Rákóczi, Bercsényi újvári dalt) és különböző

18) Swieteczký: Kurucké války na Slovensku: Praha, 1928 93. o.

19) Michal Matunák: Turecko-uhorské boje v severozápadnom Uhorsku. Slovenské pohľady. 1897. 505-30., 568-91., 632-51. o.