Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - FÁBRY ZOLTÁN: „Ideje már bizony”
FABRY ZOLTÁN „Ideje már bizony“ Betegen, félgőzzel nem tudom az indulás pillanatára mondanivalóim úgy összeállítani, ahogy a helyzet igénye megköveteli, de épp ez teszi lehetővé, hogy az ünnepi köszöntő szóvirágai helyett azt mondjam el, ami szürkébb, reálisabb és szükségesebb: e folyóirat létének és nem- ■ létének hamleti monológját. Amikor először kaptam hírt e lap indulásáról, azonmód és kivédhetetlenül az elkésettség érzete és tudata lopakodott belém, és még valami: egy Ady-strófa asszociációs kísérőzenéje: „Indultok? jó, ideje már bizony, (Tartok veletek, váltig, holtig, persze) Bízom egy kicsit és mégse bízom..." Nagy dologról van szó, nagy elkésettségről: negyven év mulasztását kell pótolni, behozni, megszüntetni. Kis dolog: egy folyóirat, melynek léte vagy nemléte negyven év nehézségeit tükrözi. Magának a lapnak ügye is évekig vajúdott: a nehézségek, az akadályok eleve elrendelt kényszerűségek még ma is. Egy folyóiratról van szó, mely itt valójában sohasem volt. Irodalom, az irodalom folyóirata nélkül: a legteljesebb lehetetlenség. Most először ölt valóságot a lehetőség és elindtd valami, és máris felzenél az Ady-strófa asszociációs köszöntője és — rezignációja. Hány indulást éltem meg eddig? Mennyi volt és milyen volt? Indultak, indultunk és megrekedtünk. Mennyi indulás, mennyi letörés! Végig egy lap sem bírta, 5—6 év a maximum. Indultunk és máris belénk fojtották a szót. Indultunk és lecsaptuk a tollat: megcsalattunk. Indultunk és máris megtorpantunk: kinek, minek? Közöny mindig volt, és árgus, figyelő szemek is és lecsapó sorompók: tiltó végzések. Volt úgy, hogy a lap meg sem indulhatott, a kérvény ad acta vagy egyenesen papírkosárba került. Volt folyóirat, amely első és egyetlen számában az őszinteség cinizmusával haldoklóként köszöntötte a nyájas olvasót: „Morituri te salutant!“ Ha végiggondolom e negyven évet és végigfutom a lapcímeket — Vagyunk, Tűz, Űj Szó, Minerva, Üj Munka, Magyar írás, Az Üt, A Ma, Űj Élet, Űj szemle, Tátra, Magyar Album, Fáklya, A Hét — meg kell látnom, hogy Szlovákiában magyar irodalmi folyóirat — e meghatározás tényleges értelmében — ez ideig még nem is volt. Ebből a tényből logikusan egy következtetés adódik: a szlovákiai magyar irodalom létének probléma- tikus volta. Szlovákiai magyar irodalom: a név, a fogalom máig is házilag kezelt eredmény és valóság csupán. Nincs szerepe, nincs kiútja, nincs visszhangja, nyugtája, igazoló pecsétje. A szlovákiai magyar irodalom a nagy próbák és nehézségek, az akarások és gátlások halmaza volt min-
