Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - SZABÓ BÉLA: Naplórészlet
Viszont nem hallgathatom el, hogy az ellenforradalom első napjaiban az izraeli rádió azt jelentette, hogy a zsidóknak sehol semmi baja sem történik. Jelentéséhez akkor semmi kommentárt nem fűzött, de engem mélyen lehangolt és elszomorított. Arra gondoltam, ha történetesen Amerikában egy négert a vad fasiszta horda meglincselne és valaki azt jelentené, hogy egyetlen zsidót sem lincseltek meg, nem jutna eszembe, hogy ott ezért valami jó történik. Az ilyen jelentés korrupt, hamis és elferdített, elkeni a valódi tényállást. . . amellett egyetlen pillanatig sem hittem ennek a hangnak .. . Noha igaz, eleinte volt olyan tendencia. Voltak beavatottak, akik fennen hirdették, hogy a zsidókat nem szabad bántani, de éppen ezek a beavatottak hívták fel a zsidókra a figyelmet. Képzelem, hogy a magyar zsidók mennyire örültek ennek a kivételezett és kitüntetett helyzetüknek. Őseintén meg kell mondanom, ez a hír épp oly írtózat- tal töltött el, mint a másik hír, amely szerint Adenauer kormánya vég- kielégítést fizet a zsidó anyáknak a koncentrációs táborokban és a gázkamrákban halálra kínzott és elégetett gyermekeikért. Hiába, a fasizmus akkor is fasizmus, ha egyetlen zsidónak sem esik bántódása, és Adenauer fasizmusápolásán mit sem változtat, mit sem enyhít az a tény, hogy végkielégítést fizetett a zsidó anyáknak. Délután. A pincér a Grand kávéházban suttogva mondta az egyik vendégnek, hogy Kádár nincs többé és a hatalmat egy szovjet generális vette át. Ügy rémlett, mintha a generális nevét is megmondta volna. Szándékosan használtam a rémlett szót, mert ez is olyan rémhír, mint a többi, amelyek naponta szárnyra kapnak és élnek, repkednek, mint a „Szabad Európa“ többi szellemi termékei. Rászóltam a pincérre, hogy ne beszéljen marhaságokat, hisz jól tudja, hogy a „Szabad Európa“ naponta szórja a rágalmait. A pincér azonban makacskodott, hogy ezt a bécsi rádió jelentette. Jó, válaszoltam neki, akkor tegyen nekem egy szívességet és estig hallgasson erről a hírről. Nem kellett estig várnom. Egy félóra múlva mosolyogva jött az asztalomhoz és közölte, hogy valóban kacsa volt az egész. Nos, az ilyen hírek úgy szaporodnak, mint nyáron a legyek. Noha nem tudtam ellenőrizni, vajon ezt a hírt a bécsi rádió repítette-e világgá vagy sem, de biztos, hogy a semleges Bécs a magyar ellenforradalom napjaiban úgy viselkedett, mintha az imperializmus házmestere volna. Valószínű, hogy működéséért fejedelmi borravalót kaphatott. Este majd folytatom. 1956. december 17. Nem került rá sor, hogy este folytassam feljegyzéseimet. Oly gyors iramban zajlanak le az események, hogy az ember képtelen követni őket. Alapjában egyebet sem kéne tennem, mint jegyezni. Nem is tudom, adha
