Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - SZABÓ BÉLA: Naplórészlet

tok-e képet mindarról, ami végbemegy bennem és a csehszlovákiai magyarságban általában a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. Az is kérdéses, vajon le tudom-e rögzíteni és érzékeltetni azt a légkört, amely nálunk az események hatására uralkodik. Határozottan állíthatom, hogy minden jóakaratú ember, legyen munkás, paraszt vagy értelmiségi, nemzetiségre való tekintet nélkül segíteni szeretné a magyar népen, hogy minél előbb kilábaljon ebből a szerencsétlen helyzetből. Vannak természetesen nálunk is olyan kispolgári elemek, akik bizonyos elégtétellel figyelik a sztrájk fejleményeit, de ezt az' érzésüket titkolják. Ez érthető, mert abban a pillanatban, ha nyíltan beszélnének, súlyos összeütközésbe kerülnének dolgozóink kilencvenkilenc százalékával.

Bárki idegen megállapíthatja ma nálunk, hogy a felszabadulás óta elért vívmányainkat dolgozóink, mint drága kincsüket, úgy őrzik.

Egyébként két hete, hogy megindult a Hét című kulturális hetilap, amely arra hivatott, hogy gazdagítsa szocialista kultúránkat. Gazdagítja-e? . . . erre még nem lehet határozott választ adni. Az azonban máris megállapítható, hogy a munkások, vagy a parasztok életéről szóló írás egyelőre kevés van benne, márpedig éppen ezekre az írásokra kéne a legfőbb gondot fordítani.

Egyébként, ami az irodalmat illeti, el kell ismernem, hogy e téren nálunk is komoly válság tapasztalható. Még a leg tehetségtelenebb író és újságíró előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet és nem szabad egy- síkúan ábrázolni az eseményeket és bennük az embereket.. . Mindannyian érezzük, ha írásainkkal valóban szolgálni akarjuk a népet, akkor hitelesebben kell ábrázolnunk azt a légkört, amelyben élünk és egy-egy helyzetet a valósághoz híven több oldalról megvilágítanunk. Mindez természetesen nem lesz könnyű feladat. Előre látom a nehézségeket, az akadályokat . . . Dehát ezzel meg kell birkóznunk.

Szándékosan említettem egysžerre az írást és újságírást, mert nálunk különösen a magyar kulturális életben alig lehet éles határvonalat vonni irodalom és újságírás között. íróink többnyire szerkesztőségekben dolgoznak és ez kihat irodalmi munkásságukra is.

A regény mellett több novellát is készülök írni. Különösen sürgősnek tartom a Gyűjtés, továbbá a Bosszú és Az asszony meg az egér című elbeszéléseket. Témájuk szoros összefüggésben van a magyarországi ellen- forradalommal. Ez főképp a Gyűjtés című elbeszélésre vonatkozik. A cselekménye annyira merész és lesújtó, annyira beleszövődik a magyar- országi események nálunk gyakorolt hatása, hogy nem tudom, helyes lesz-e a témát feldolgozni és közre adni. Biztos, hogy komoly felháborodást váltana ki a magyar irodalom berkeiben. Szóval aggodalmaim vannak, bár ha alaposan meggondolom, aggodalmaim indokolatlanok, hisz a magyar írók az utolsó hetekben, hónapokban elég sok bosszúságot okoztak nekünk.

Az óvatosság és a tapintat mégis arra int, hogy egyelőre csak naplómba jegyezzem fel ezt a történetet.