Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - LÁTÓHATÁR - Gály Iván: A XX. század művészete

hogy égető szociális kérdésekkel, az élet felvetette társadalmi konfliktusokkal nagyobb méretekben foglalkozzék, az olasz neorealizmus árnyékában kellett meghúzódnia. Ma viszonylag jobban kifejezésre juthat a francia film minden erénye, de az előbb említett jelenség tovább kísért. A francia filmben egy új, fiatal alkotó nemzedék fejlődött ki, mint például Robert Bresson, Louis Malle, Roger Vadim és Franju, akik tehetségesek s nem hiányzik belőlük a művészi bátorság sem. A régi mesterek mellett elsősorban ők azok, akik még jobban megerősíthetik a francia film mai helyzetét.

S most térjünk rá a szocialista országok filmgyártására. Ebben az évben Cannes, Brüsszel és Karlovy Vary, a világ három legnagyobb filmfesztiválja tanúskodik a szovjet film előretöréséről. A gazdag hagyományokra, Eizenstein, Pudovkin, Tisszé és a film más nagy mesterei munkásságára építő szovjet film különösen a XX. kongresszus után új felvirágzásnak indult, amelynek egy-egy új és távolról sem végleges állomása A negyvennegyedik, A ház, amelyben lakom, a Csendes Don, az Elbeszélések Leninről és főleg a Szállnak a darvak. Itt is van még nem egy megoldatlan probléma, így például a filmek jelentős hányada történelmi tematikákat dolgoz fel s kevés az adott szovjet valóságot felelevenítő alkotás1. De a szovjet film ma talán a legnagyobb szakértő gárdával rendelkezik, amely a rohamosan növekedő filmgyártás feltételei között az állam anyagi és a párt eszmei, erkölcsi támogatását kiaknázva rövid időn belül szinte csodákra képes. Több jel mutat arra, hogy a Szovjetunió filmművészete egy-két év leforgása alatt vitathatatlan hegemóniára tesz szert világviszonylatban.

Meg kell még említenünk a magyar filmet. Komoly nemzetközi sikerek állnak mögötte s annak ellenére, hogy az 1956. évi ellenforradalmi események visszavetették fejlődését, minden feltétele megvan ahhoz, hogy elérje, sőt túlszárnyalja eddigi eredményeit. A Karlovy Varyban versenyen kívül vetített Vasvirág és a bemutatásra kerülő Édes Anna (Kosztolányi Dezső művének feldolgozása) ennek bíztató jele.

Ebben az esztendőben nagy fejlődés tapasztalható a csehszlovák játékfilmben. Míg a rajzolt-, báb- és népszerű tudományos rövidfilmekben már régebben nagyhatalom vagyunk, az egész estét betöltő filmeket tekintve csak az utóbbi időben értünk el átütőbb eredményeket. A legnagyobb siker természetesen az, hogy Karéi Zeman Ördögi Találmány című filmje elnyerte a brüsszeli világkiállítás keretében rendezett nemzetközi filmfesztivál Nagydíját. A XII. Karlovy Vary-i filmfesztiválon újabb diadal született. A Fekete zászlóaljat a harmadik fődíjjal jutalmazták és Paľo Bielik szlovák rendező filmje, a Negyvennégyen voltak, külön elismerésben részesült, valamint megkapta a FIPRESCI, a filmkritikusok nemzetközi szervének díját. Kellemes meglepetés volt számunkra többek között az Apák iskolája című film és sokat várhatunk az Itt oroszlánok vannak című Krška- filmtől is.

A többi szocialista ország közül színvonal-emelkedés tapasztalható a román filmgyártásban, Ázsiában pedig a kínai filmesek mutattak fel néhány nagyon szép, nemzetközileg is elismert eredményt.

Különben a többi ázsiai kinematográfia közül Japán mellett ki kell emelnünk az indiait, amely eddig Karlovy Vary és Velence Nagydíjával büszkélkedhet.

Összegezésül így jellemezhetjük a világ filmgyártásának mai helyzetét. Különösen 1954 után megtorpanás észlelhető a nyugati kinematográfiák fejlődésében, beleértve a leghaladóbb neorealista irányzatot is. Az elmúlt két év során tanúi